„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

vagy kevésbé finoman viselkedni, pedig már két éve szinte éjjel-nappal körülöttevan.Ha a háromszor szent Isten bennünk lakik, akkor világos, hogy jelenlétecsak megszentel´ó lehet. O ´´ a mi megszentel´ónk, azaz szentekké tesz bennünket.Kis Szent Teréz err´ól szilárdan meg volt gy´óz´ódve. Egyszer´ú nyelvformálóerejével találó képeket talált erre. Egyszer például az életszentség felvonójáról beszél.Kisgyermekként a tökéletesség hegye alatt áll és szilárdan bízik: Engem felvisznekoda, hisz egyedül nem tudok tovább menni. S mit tesz? Kinyújtja a kezeités kéri, hogy az atya, aki ott fönn van, vigye fel ´ót. És az Atya hatalmas karjainmint valami liftben, felvonóban, nemcsak trónja lépcs´ójéig emeli, nem, hanem egészenaz ´Ó isteni szívébe.Vagy az életszentség szabadtéri lépcs´ójér´ól beszél. Ez egy nagy lépcs´ó, amelynekaz aljában ´ó, a kis gyermek áll. Újra meg újra megkísérli, hogy felmásszon, deújra meg újra elesik és visszacsúszik. Hogyan juthatna föl? Újra meg újra meg kellkísérelnie, de bizalomteljes kérésével és koldulásával is ostromolja és legy´ózi Istenszívét. Isten jön és fölviszi, neki csak kapaszkodnia és együttm´úködnie kell. NemIsten cselekvése játssza itt a f´ószerepet? De nem játszik-e az er´óteljes öntevékenységis fontos szerepet? Kis Szent Teréz nem egy kényelmes kvietizmus mellettemel szót, ´ó maga is cselekszik, de ezt nem tekinti és nem értékeli különös jelent´óség´únek.Hiszen ´ó nincs eltelve saját magától.A Szentírás szívesen használ hasonló képeket, hogy közel hozza hozzánk agondolatot, hogy Isten a mi megszentel´ónk. Az embert Isten szeme fényének neveziés madárkának, melyet sas szárnyán visznek a magasba. „A pusztában sajátjáváfogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Véd´ón körülvette, oltalmazta,óvta, mint szeme világát. Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókájafölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. Az Úr vezérelteegymaga.” (MTörv 32,10-12)Ugyanígy volt ez a kedves Sz´úzanyánál. Bízott az Atyában, a Barátban ésMunkatársban, de törekvésében fenntartás nélkül kiszolgáltatta magát a Megszentel´ónekis. Hogyan is mondja a Magnificátban? — „Mert nagyot tett velem a Hatalmas”(Lk 1,49). Mindent Isten cselekvésére vezet vissza és nem a saját teljesítményére.„Az éhez´óket” — ezek azok, akik önmaguktól üresek és mindent Istencselekvését´ól várnak el — „jóllakatta, de a gazdagokat” — az öntelteket — „üreskézzel küldte el” (Lk 1,53).Ha már megkérdezzük magunktól, hogy miben áll az életszentség, akkora hétköznapok szentjének felfogása szerint azt kell mondanunk: Életszentséga gyermek egyszer´ú válasza az Atya szeretetére, a barát válasza,a Barát kér´ó kopogtatására. Az életszentség nem holt tudás, hanem élet,mégpedig élet a Szentháromság Istenben. A hétköznapok szentje ezt a lük-34