„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

jünkr´ól az ´Ó jóságos gondviselése nélkül. És mindig kész arra, hogy megbocsássonnekünk. „Ha olyanok volnának is b´úneitek — üzeni —, mint askarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor,olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Iz 1,18).Salamankában élt egyszer egy fiatalember, aki szüleit´ól nagy vagyont örökölt,de aztán könnyelm´úen eljátszotta azt egy év alatt a játékbarlangokban, úgy, hogycsak a puszta élete maradt neki. Úgy vélte, hogy Isten felel´ós a szerencsétlenségéért,és a legszörny´úbb káromlásokra fakadt. Zsarnoknak nevezte Istent, aki abbanleli örömét, hogy ´ót kínozza, és hagyja, hogy eljátssza a pénzét. Haragjában a káromlásokegész litániáját ontotta magából. Aztán meg mulatott azon, hogy Istennem bünteti meg ezekért a galádságokért. De még ez se volt neki elég. Egy alkalommala kezébe került egy gyóntatók számára írott könyv, amely a b´únök különböz´ófajtáit és súlyát tárgyalta. Mindjárt megvolt a terve: Mindezt a b´únt el fogjakövetni. A szót tett követte. Azt is olvasta a könyvben, hogy milyen súlyos az érvénytelengyónás b´úne. Ezért mindjárt elkezdett gyakran érvénytelenül gyónni,csak hogy megbántsa Istent. Amikor egyszer megint így gyónt, a gyóntató atyanyugodtan végighallgatta a hosszú b´únlajstromot, majd szelíden és jóságosanmondta neki: „Bándd meg, amit vétettél, és Isten megbocsát Neked a Fia kedvéért.”Ez a beszéd a megátalkodott b´únös szívébe markolt. „Atyám — mondta —,többet vétkeztem, mint egész Salamanka együttvéve.” A gyóntató azt válaszolta:„És ha egész Salamanka minden b´únével, s´ót az egész világ és hozzá a pokol mindenb´únével terhelted volna is magad, biztos lehetsz, hogy Isten megbocsát neked,mert az ´Ó szeretete minden gonoszságnál nagyobb.” — „Ez igaz?” — fakadt ki ab´únösb´ól a töredelem és a csodálkozás. „Úgy igaz — oktatta a gyóntató —, mintahogy igaz, hogy van Isten, mert Isten a szeretet.” A b´únös megtért és egy szigorúvezekl´ó szerzetesrend tagja lett.A hétköznapok szentje szereti felebarátját, mert és ahogy Isten is szereti.Ezért a szeretete istenien nagy, mély és tág. Olyan, mint magának Istenneka szeretete: tartós, segít´ó, megért´ó, gondoskodó, békülékeny ésmegbocsátó. Saját kis bajai és szükségletei elt´únnek Isten nagy földi családjánakgondjai láttán. Hihetetlen távlatok és nagy törvényszer´úségek újvilága tárul fel el´ótte. A végtelen Isten világosságánál és szereteténél kicsinekés jelentéktelennek látszanak a természetes hiányosságok és gyámoltalanságok,erkölcsi tökéletlenségek, vétkek és bántások, s´ót maga azellenségeskedés is. A végtelenül Irgalmas nem vonja meg az embert´ólmindezen dolgok miatt a szeretetét. Hisz az ´Ó szeretete se nem kicsi, senem kicsinyes, felöleli az eget és a földet. Most érti csak meg a hétköznapokszentje is a János által írt szavak egész mélységét: „Mi tudjuk, hogy ahalálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket” (1Jn 3,14). Az,amit és ahogy akkor látott és szeretett, miel´ótt Istenben kezdett látni és222