„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

szeretetb´ól. S minél messzebb ér törekvésében, annál világosabban mutatkozikmeg ez nála.1. A hétköznapok szentje Krisztusban látja eszményének megtestesülését.Az Üdvözít´ó feladata az volt, hogy az Atya dics´óségét tökéletesenhelyreállítsa. Ezért kellett megtennie a legnagyobbat is, ami égen és földönlétezik: „Nézd, megyek Istenem, hogy teljesítsem akaratodat” (Zsid10,7), így hangzott életének reggeli imája. És a keserves szenvedése el´óttiestét ezzel a tanúsággal zárja: „Én megdics´óítettelek a földön: a feladatot,amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem” (Jn 17,4). Teljes szenvedélyességgelragaszkodik az Üdvözít´ó az Atya akaratához. Hogy azt megismerje,befogadja és szeresse, erre fordította gazdag képességeit. Mimindent vihetett volna végbe tehetségével a földkerekségen! Hogy megtermékenyíthettevolna a tudományt, felvilágosíthatta volna a népet, hisz ismertminden bajt, megvolt minden képessége! De ebb´ól semmi sem lett.Abban a pillanatban kezdi életét, amikor az Atya akarja. Azt mondja, amitaz Atya akar. Azt teszi, amit az Atya megvalósítottnak akar látni, csodákattesz, az Atya m´úveit. Diadalmenete közben látszólagos kudarccal fejezi beéletét, mert így akarja az Atya. Haldokolva átadja magát a „kereszt balgaságának”,mert ez volt az Atya tervében. Mennyi port kavartunk volna felmi az ´ó helyében a kis Izraelben az alatt a harminc év alatt, amit ´ó azAtya kívánságának megfelel´óen csendes magányban az anyjánál töltött.Az Üdvözít´ó azonban a háttérben maradt, gazdag tehetségét látszólag parlagonhagyva. Nem azt kérdezte: Hova irányulnak a szívem kívánságai?Utolsó támaszpontja az volt: Atyám, a te akaratod! Nagysága kívánságainakés tetteinek tökéletes Istenre-irányultságában van. Önzetlenül törekedettarra, és az volt forró vágya, hogy élete egy legyen az Atya akaratával.Vajon mi is mondhatjuk egy nap vagy hónap végén vagy életünk alkonyán:Azt a m´úvet és csak azt a m´úvet vittem végbe, amelyet az Atya rámbízott; szolgáltam neki a természet és a kegyelem minden képességével,amit kaptam. Megkíséreltem, hogy ezt küls´óleg-bels´óleg tökéletesen megtegyem,tekintet nélkül beteg természetem kedvenc kívánságaira, küls´óhírnévre, dicséretre és elismerésre. Akkor úton vagyunk a hétköznapokbanmegélt szentség felé.2. Isten nem hagy bennünket bizonytalanságban akarata fel´ól. Parancsaivalengedelmességet követel´ó törvényhozóként lép fel. A tanácsokkal,mindenekel´ótt a bels´ó sugallataival, az elöljárók kívánságaival és hivatásbelifeladatainkkal mint Atya fordul felénk. Ezekkel nem parancsol, hanemnagylelk´ú szeretetünkre hivatkozik. Amögött, amit rendel vagy meg-58