„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

vencévé is vált. Miután Cardanus Jeromos megénekelte már a dicséretét, újabbanReinhold Németországban, Latour de Saint-Ybars, Dubois-Guchan és mások Franciaországbanvették pártfogásukba, és bizonyították, hogy egészen nemes és kit´ún´óembernek kell tartani. Fourier úgy érzi, hogy hasznosabb volt az emberiség számáraegy Fénelonnál; mert, mondja — és ezzel egy olyan mondatot mond ki, melyetmég az újabb kor általános meggy´óz´ódéseként fogunk megismerni —, minél nagyobba szenvedély, annál üdvösebbek a következményei az emberiség számára.Megfigyelhettük, hogy ezzel mennyire honfitársai szíve szerint beszélt, amikor afranciák nekiláttak, hogy megünnepeljék a nagy forradalom évfordulóját. Azt gondolhatnáaz ember, hogy azokon a lefejez´ókön kívül nem is volt jelent´ós személyiségük,oly aránytalanul felmagasztalták azokat, s oly kevés szó esett a többiekr´ól.Ilyen jelenségek láttán nem vagyunk igaztalanok, ha azt állítjuk, hogy az egész közösségolyan rossz, mint a legrosszabb tagjai, és hogy nem kicsi az emberiség b´únrészességeaz egyesek gaztetteiben.”A hétköznapok szentje nem hagyja, hogy az ilyen és hasonló szomorútapasztalatok az emberiséggel általában és az egyes emberekkel — még haa legközelebbi környezetében fordulnak is el´ó — megzavarják ítéletébenés cselekvésében. Mindennek ellenére hisz az emberben lev´ó természetesjóban, melyet minden szemeten és torzuláson át is újra meg újra fel tudfedezni. A legnagyobb védelmet azonban az ellen a kísértés ellen, hogymegvesse az embert, keresztény felfogásában leli, mely által az embertmindig és mindenek el´ótt Istenhez való természetfeletti vonatkozásábanlátja, és ezért szereti. Nem ismer csak és kizárólagosan természetes szeretetet.Ezt mindig meg kell keresztelni. És a keresztség bizony hogy nincskárára az egészséges, természetszer´úen m´úköd´ó felebaráti szeretetnek.Szeretetünk azért olyan gyenge és vérszegény sokszor, mert nem eléggétermészetfölötti. Bizony túl gyakran és nagyon is a természetes indítékokvezetnek bennünket. Ezért megéri a fáradságot, hogy szakemberekhezmenjünk tanulni és megtanuljuk t´ólük az igazi, valódi felebaráti szeretetet.Camus püspök összeállította Szalézi Szent Ferenc erre vonatkozó felfogását,amiért hálásak vagyunk neki. Ezt írja:„A természetfölötti szeretet, melyet a Szentlélek önt a szívünkbe, teszi, hogyIstent iránta való tiszta szeretettel szeretjük, a barátság szeretetével, és a felebarátunkatis a barátság szeretetével szeretjük ugyan, de ezt a szeretetet Istenre vonatkoztatjuk;aki azt akarja, hogy ily módon szeressük; mert így tetszik neki, és ezáltal a Rá vonatkoztatott szeretet által ´Ót magát tiszteljük.Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a felebarátunkat Istenben és Istenért szeretjük.Közben nem saját el´ónyünket keressük, hanem felebarátunkét, és azt is csakIstenre vonatkoztatva.211