„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

2. fejezet: Az önmegtagadásról1. Az önmegtagadás szükségességeAhogy a madár egy szárnnyal egyáltalán nem vagy csak alacsonyantud repülni, úgy a lélek se képes csak az imádsággal az Isten iránti igazi,nagyfokú szeretetre eljutni. Ha lehet´óleg mélyen be akar jutni Isten szívébe,akkor er´ósítenie és használnia kell a másik szárnyat is: az önmegtagadást.Az önmegtagadás szellemét valamint az imádság vagy szeretet szellemétnem szabad egymástól elszakítani. Az önmegtagadás szeretet nélkülkönnyen vezet önemésztéshez és önmarcangoláshoz; a szeretet önmegtagadásnélkül fellegekben járóvá, rajongóvá tesz.1. Ezért élte elénk és tanította annyira komolyan és nyomatékosan azÜdvözít´ó az önmegtagadó életet. Egész élete egyetlen gondolatra vezethet´óvissza: Magamnak földi javakból, érzéki élvezetekb´ól és emberi dics´óségb´óla legkevesebbet; egyúttal azonban a legtöbbet a mennyei Atya és ahalhatatlan lelkek iránti szeretetb´ól. Szent Pál, áttekintve az istenemberiéletet, megállapítja: Exinanivit semetipsum — kiüresítette önmagát... Ezvolt a mennyei Atya kívánsága: Az Üdvözít´ó keresztútja legyen a mennybevezet´ó út. Ezért nyilváníthatta ki az Üdvözít´ó: „Én meg, ha majd fölemelneka földr´ól (a kereszten) mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32).Tanítványainak pedig ezt mondja: „Aki követni akar, tagadja meg magát,vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen” (Lk 9,23).Az apostolok jól értették és adták tovább ezt az útmutatást. Péterrelvallják, hogy az Üdvözít´ó azért szenvedett, hogy magával ragadjon bennünket:„Hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogykövessétek nyomdokait.” (1Pt 2,21); Pállal kérlelhetetlenül hangoztatjákaz alapelvet: „Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüketszenvedélyeikkel és kívánságaival együtt” (Gal 5,24); s Jánossal megvannak gy´óz´ódve: „Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atyaszeretete” (1Jn 2,15).Mesterükhöz hasonlóan ´ók is mind, akik h´úek maradtak hozzá, élték,amit tanítottak. Pál megzabolázta és engedelmességre szorította a testét,nehogy míg másokat tanít, ´ó maga tönkremenjen (1Kor 9,27). Mindnyájansúlyos üldöztetéseket szenvedhettek el és — János kivételével — vértanúhalálthaltak. Így megvalósították az Üdvözít´ó eszményét: „Nem nagyobba szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak... S eljönaz óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz81