„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

védi nagy lelki gazdagságát, ami visszahat és visszasugárzik szívére-lelkére,és megvédi azt az eldurvulástól és a meger´ószakolástól, házát, gazdaságát,házi t´úzhelyét megóvja az elhanyagolástól, ridegségt´ól és kosztól.A világ megremeg és megrendül a megoldatlan társadalmi kérdéseksúlyától és sürg´ósségét´ól. Ha Isten a hétköznapok több szentjével ajándékoznameg bennünket a társadalom minden rétegében, a foglalkozásiágakban, munkás- és vállalkozói körökben, akkor könnyebben és gyorsabbanúrrá tudnánk lenni az emberi társadalom megrázkódtatásain. Egy angolközmondás így szól: „A keresztények az egyetlen Biblia, amit a világiemberek még olvasnak”. Így a hétköznapok szentjei ma még inkább, mintbármikor a Föld sója és a világ világossága. Nem beszélnek sokat, de sokattesznek, imádkoznak, dolgoznak Istennek tetsz´ó módon. Így el´óször alelkület megváltozását érik el saját maguknál és a környezetükben, amilassan el´ókészíti, lélekkel áthatja és gyümölcsöz´óvé teszi az állapotokmegváltozását. Der´úlátóak, mert Istenhez tartoznak és tudják, hogy a gy´ózelemvégül is Isten oldalán kell, hogy legyen. Kovászként hatnak a környezetükre.Adjon nekünk Isten jósága sokat bel´ólük!P. Doyle szívesen imádkozta: „Mindenható Isten, csinálj bel´ólem egynagy szentet, és ne kíméld gyenge természetemet!” Merészelhetem-e felszólítaniIsten mindenhatóságát, aki nélkül önz´ó természetem nem változtathatómeg, és mondhatom-e: Mindenható Isten, tégy engem is a hétköznapokszentjévé, ne kímélj, és segíts, hogy én se kíméljem szegény,gyenge természetemet! Ehelyett kíméld szegény népünket, és áldd meg ésvédelmezd szent egyházunkat és drága hazánkat!Mindenesetre csakis szentek, a hétköznapok valódi, hús-vér szentjeimenthetik meg korunkat. Mint Illés a Kármel hegyén, úgy lép most az Úrnépe elé, és azt kérdezi: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha azÚr az Isten, akkor ´ót kövessétek; ha meg Báál, akkor kövessétek azt!”(1Kir 18,21)Ma minden, ami csak félmegoldást jelent, kudarcra van ítélve. Csak aza szellemiség állja meg a helyét, ami az egészre tör. És ha nincsen bátorságunk,hogy kinyújtsuk mi magunk a kezünket ezután az egész után, ahétköznapok szentjének eszménye után, akkor legalább teremtsük megimádkozásunkkal, áldozathozatalunkkal és küzdelmünkkel azt a légkört,melyben nagy férfiak és n´ók n´óhetnek föl és bontakozhatnak ki, legyünkhálásak azért, ha egy kis kavics lehetünk azon a talapzaton, melyen egyszera hétköznapoknak a mi korunkból való szentjei fognak állni.143