„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

den ember, minden emberi sors és minden emberi sajátosság el´ótt. A kölcsönöskapcsolatot nemcsak a szigorú igazságosság, hanem a meleg, tiszteletteljesenvisszafogott szeretet is szabályozza. Bár férfias er´óvel tartmindenütt fegyelmet, nem becsüli túl, amit a rend vonalán szigorúság ésrossz érzések által el lehet érni. Többre értékeli a rendre nézve a figyelmességés nagylelk´úség hatásait. Tiszteletteljesen határozott vezetési módszereígy els´órangú szociális tényez´óvé is válik.Joggal jegyzi meg egy modern erkölcsfilozófus: „’energikus mérnököt keresünk’,olvassuk ismételten a gazdasági hirdetésekben. Sajnos itt nem azt a bels´óenergiát tartják szem el´ótt, melyben elég er´ó és biztonság van, hogy miközben kérlelhetetlena követelményekben, jóságos és személyében szerény tudjon lenni, hanemazt az ugató, harapós juhászkutya-energiát, melyet az alkalmazottak szüntelenlealacsonyításnak éreznek, s mely teljesen lebénítja a szolgálatban és munkábanlelt igaz örömüket. S ne feledjük: Az elkeseredés jó része éppen abból fakad, hogyaz emberekben mély bels´ó igény van az örömteli engedelmességre, s ezért egy kíméletlenvezet´óre nem azért haragszanak, mert elveszi szabadságukat, hanem mertlehetetlenné teszi számukra az engedelmességet, azzal, hogy vakon ellenzi, hogycsak mint emberek és nem mint állatok akarnak engedelmeskedni... Ahogy egysért´ó szó gyakran igazi robbanó hatást éleszthet egyesekben és egész csoportokban,ugyanolyan mértékben képes egyetlen elismer´ó szó, a tiszteletteljes hang a legnagyobbfegyelem közepette az odaadás és vidámság valóságos csodáját kiváltani.Dosztojevszkijnél olvasunk a szívjóság hatásáról a szibériai börtönökben: ’Találkoztamjó, jóindulatú parancsnokokkal, megfigyeltem a hatást, amit elértek: néhánybarátságos szó, és a fogoly szinte feléledt erkölcsileg; örültek, mint a gyermekek,és szeretni kezdtek mint a gyermekek.’”Amennyiben a hétköznapok szentje egy vallási közösség vezet´óje, úgyszüntelenül ahhoz igazodik, ahogy az Üdvözít´ó érintkezett az apostolaival.A szentség hírében elhunyt Ginhac atya egy nagy rendház igazgatója volt.Hivatalának elfoglalása el´ótt felállította azokat az irányelveket, melyekszerint kormányozni akarja a házat. Mivel ezeket az Üdvözít´ó lelkületéb´ólleste el, idézem ´óket. Ha a hétköznapok szentjeivé akarunk válni, elöljárókkénthasonló módon kell ellátnunk hivatalunkat.„1. Olyannak kell lennem, mint a többi rendtársam, tehát semmi kivételezés,semmi el´ójog, semmi különlegesség; testvér a testvérek között és a lehet´ó legkevésbéf´ónök. A tekintéllyel csak akkor akarok élni, ha ez feltétlenül szükséges.2. Saját magamat az utolsónak kell tartanom; ezért az utolsónál is csekélyebbnekakarom magam tekinteni, mindenkit tisztelni akarok, és készséggel akaroktanácsokat elfogadni mindenkit´ól, és szívesen akarom hallani, ha figyelmeztetniakarnak valamire. Azon akarok lenni, hogy mindenkiben elismerjem a jótulajdonságait és utánozzam azokat.196