„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gy´úlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok azIstennek is, a Mammonnak is.Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagymit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az eledelnéls a test a ruhánál?Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, cs´úrbe sem gy´újtenek —mennyei Atyátok táplálja ´óket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja megéletét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mez´ók liliomait, hogyann´ónek: nem fáradoznak, nem sz´ónek-fonnak, mégis, mondom nektek, mégSalamon sem volt dics´ósége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha amezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti azIsten, akkor benneteket, kishit´úek, nem sokkal inkább?Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?Vagy: Mit veszünk fel? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogyezekre szükségetek van. Ezért ti els´ósorban az Isten országát és annak igazságátkeressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt,a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja” (Mt 6,19-34).Nem esik nehezünkre, hogy kihalljuk ezekb´ól a figyelmeztetésekb´ól,hogy mulandók a földi dolgok — rozsda és moly emészti meg ´óket — ésabba a veszélybe sodornak bennünket, hogy megosztjuk a szívünket ésodaadásunkból valami lényegeset elvonunk Istent´ól. Épp azért, mert nemszolgálhatunk Istennek úgy, hogy egyúttal a Mammon rabszolgái maradunk.Ezért a következ´ó magatartásra törekedjünk: Mértéktartóan fordítunkgondot a gazdasági alapokra és a jólétre, s ezt összekapcsoljuk a rendetlenragaszkodástól való bels´ó függetlenséggel és az Isten atyaijóságába vetett nagyfokú bizalommal. Ahol megvan ez a bizalom, Istenkész akár csodát is tenni, mintsem megengedje, hogy az övéi nélkülözzék,amire szükségük van.Egy alkalommal az Üdvözít´ó a tengeren tartózkodott az övéivel, és nem voltelég eleségük. „Elfelejtettek — így számol be Márk — kenyeret vinni magukkal,és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok,óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arrólbeszélgettek, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtatokazon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindigérzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?Nem emlékeztek rá, hagy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek,hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkett´ót” — felelték. „S amikora hetet a négyezernek, hány kosár lett tele maradékkal, amit összeszedtetek?”„Hét” — mondták. Erre újra kérdezte: „Még mindig nem értitek?” (Mk 8,14-21).129