„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

És bátran tárom ki két karom,mint egy kisgyerek.És táncolok, mint apró gyermekek,hogyha boldogok.Csillagok mind, kedves, éji Hold,kedves éj, ezer örömmel köszöntelek!Egyedül járva hegyeket,Sírnom kellett örömkönnyeket.Ó, Jóisten, örülök a mindennapi kenyérnek,az él´ó víznek meg az okos állatnak,és örülök a titokzatos halálnak!Az örömöknek, miket elveszítek.És könnyekkel a szemeimbenkell, hogy néha letérdeljek:Istenem, én úgy szeretlek,félnem nem kell senkit immár.Istenem, virágot hadd hozzak Néked,szálljon Hozzád a szívemb´ól öröm-ének,ha kereszted alatt állok árváns szemed rám néz, szomorú szivárvány.Ó, emberek, kedveseim, halljatok meg,mert öröm nélkül senki, sose élhet;a lelkem elment a jóságos Istenemhez.Öröm teljét kapta Istenét´ól ´ó meg.Csupa öröm így hát mind a szenvedésem!És ajándékba adom Néki újra s újra,és hullámzik a fényben drága súlya.A fényes út nem mehet tönkre,nem tarthat a szenvedés örökre.Az utolsó és legnagyobb öröm,a halál, a boldog titokzatos.Köszönöm a vihart és a Napot,és minden szenvedésem,a kedves embereket s képeket,a könyveket, és minden örömet.Szent Egyházad köszönöm,mely megmutatta,hogy te szeretsz mindünket.138