Untitled - European Borderlands

lánc, amikor tiszta ruhát vett föl, hogy egy időre elbúcsúzzon a jegyesétől. Visszavitte a húslevest az
előszobába és nem az óvodába futott, hanem bedagadt szemekkel a futballpályára szaladt. Először
cigarettával megvesztegette a gyerekeket, hogy keressék meg a tóban a láncot, amelyről senki nem
tudta, hogy az eljegyzési ajándéka volt. Amikor a gyerekek jókedvűen követelni kezdték a beígért
cigarettát, pedig a láncot meg sem találták, Seeliger apja pajtájába ment, kihozta a garázsból a
kotrógépet, amellyel télen homokot és szenet szállított az udvarokba, és elhajtott rajta a főutcán,
egészen a tóig.
Órákon át hordta az iszapot a partról, amelyet a fürdőnadrágos gyerekek ástak ki lapáttal,
aztán ismét a tóba borította. Az ezüstlánc nem került elő. A gyerekeket később vacsorázni hívták.
Seeliger éjszakáig a tó iszappal borított partján ült, majd visszavitte a kotrógépet a pajtába. Hogy
a katonai teherszállító Jesússzal a platóján már órák óta hetedhét határon is túl jár, azt magától is
kitalálhatta. Arról azonban fogalma sem volt, hogy két és fél órát vártak rá, hátha mégis csak eljön,
és elbúcsúzik Jesústól, és ezen már nem is változtathatott. Apja kérdésére, hogyan veszíthetett el
egy ezüst nyakláncot, amelyről senki nem tudott, a szeméthányó mögött kikotort lyuknál, amerre
a lélek sem jár, semmit nem válaszolt. Összevonta zöld szemét és rágyújtott első, nyilvánosan
elszívott cigarettájára.
Augusztus vége felé még néha kiszaladtak a gyerekek a szeméthányó mögé, de már inkább
unalomból, mert hosszúra nyúlt a szünet. Seeligertől mindnyájan féltek egy kicsit, mert
valahogy többet feltételeztek róla, minthogy saját kezűleg és engedély nélkül fuvarozzon az apja
kotrógépével. Holott senki nem mutatta meg neki, hogy kell használni, csak a kubaiak értettek
hozzá. Ha Seeliger hallótávolságon kívül volt, így kiáltottak a gyerekek: Seeliger! Seeliger! Négy
keréken járó guppi, Seeliger!
Három héttel később megjelent egy nyolc éves gyerek az ékszerrel, amelyet egy kordonszalag
mellett talált. Rozsdás volt, és ebből tudta Seeliger, hogy a lánc, amelyet a jegyesétől ajándékba
kapott, nem ezüstből készült. Végül is nem mindegy, ez akkor is az ő eljegyzési ajándéka.
Mégis valamit megváltozatott ez a tény, és nem azért, mert az ékszer hamis volt. Inkább
azokhoz a vele egyidős fiatalokhoz volt köze, akik a futballpálya mellett ácsorogtak, amikor ő
esténként még elszaladt a paplakba és órákig egy telefonhívásra várt, hiába. Négy hónappal
később Seeliger visszadobta a láncot a tóba, és nem beszélt róla többé. Ami nem azt jelenti, hogy
ezzel elintézte volna magában ezt az ügyet. Apja sem ezüstláncként emlegette, hanem bárhogy,
ami csak úgy, ahogy éppen az eszébe jutott, ha lánya állítólagos eljegyzésére terelődött a szó. Telt
múlt az idő, és nem sokkal szilveszter előtt Seeliger elköltözött otthonról a paplak alsó lakásába. A
kántor használta különben ezt a lakást, de mivel megszüntették az álláshelyét, és a városból járt ki
egy kántor, két szoba is megüresedett a település irattára mögött. Az első szobába volt beszerelve a
lelkészi telefon ikerkészüléke, mellette egy nagyméretű kristályhamutál, amelyet Seeliger otthonról
hozott magával. Ezen kívül, és mindig szemben azokkal, akik akkor jöttek telefonálni, amikor
senki nem volt a paplakban: Fidel Castro nagyméretű fényképe a tálalószekrény fölött. És, mivel
az emberek abból indultak ki, hogy egy egyedülálló nő olyan, mint egy özvegy, méghozzá nagyon
is olyan, ha már a kántor lakásában lakik, a későbbi generációk a nagyszakállú szivarozót a meghalt
hitvesének vélték, Seeliger kisasszonyt magát pedig a kántor özvegyének. Nem magyarázkodott,
nagy zöld szemével nézte, ahogy az emberek telefonálnak, és közben cigarettát sodort magának.
Az istentiszteleten általában az első sorban ült, bár a többiek, a lelkész kivételével, csak az
ötödik sorban, vagy még hátrébb foglaltak helyet. A közösség a hátát nézte, míg ő a többieknél
hangosabban és egy oktávval magasabban énekelte a korálokat, mindennemű díszítés nélkül.
A prédikációra egyáltalán nem figyelt. Az énekeskönyvben lapozgatott, aludt vagy kiment a
futballpályára sétálni, vagy a rokonok bosszúságára összejárkálta a szépen elgereblyézett homokot
a sírok között. Amikor véget ért a prédikáció, visszaült az első sorba, és kinyitotta az énekeskönyvet.
Azon kívül, ahogy az istentiszteleteken viselkedett, zöld szemének pillantása is hozzájárult ahhoz,
hogy a húsz évvel később született gyerekek, akik már semmit sem tudtak a hamis nyakláncról,
tiszteljék. Néha ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy fusson, és ezzel bizonyítsa magának, hogy
nem fél. Erről azonban egy idő után leszokott. Mert egyébként sem történt semmi, mert a szülei
a városi hivatalokat járták vagy hét közben valahol máshol dolgoztak, mert nyár estéken fáradtan
ültek a konyhában, és szénrudakat csomagoltak vasárnapra, miközben a lányok és a fiak inkább
Fidel Castro arcképe alá telepedtek. Ezt a helyet nem utolsósorban azért kedvelték, mert Seeligernél
saját sodrású cigarettát kaptak, amelynek hamuját a kristály hamutartóba verhették, ha előtte
francia borecettel bedörzsölték Seeliger hátát.
23
U l r i k e A l m u t S a n d i g - K u b a