Untitled - European Borderlands

D e r e s K o r n é l i a - P e d i g a p a - B e v i t t e m a g á v a l - A f i ú k - M i n t e g y k o p ó - C s a k a v a l o k a t - S z e l l e m e k - A z ü n n e p
32
Pedig apa
Egy ideje úgy van,
hogy félek a fényben.
Az évnek ebben a felében
mindig bevitted a virágokat
az udvarról, pedig apa
még öntözte őket.
Te akkor is csak üvegházakban gondolkodtál,
hiába tanultuk meg magunknak,
hogy a levegő.
Az udvar felett közben
összegyűrődött a fény.
Ha koncentrálódik, akkor mindig
jobban fáj.
A poharak felett még látni,
valaki bedobta üvegházad ablakát.
Talán apa volt, nem emlékszem.
Lehet csak azt akarta persze,
hogy többet levegőzz.
Engem nem tudott kicsalni a napra.
Félelmetes trükkjei voltak.
Látod, már arra sem emlékszem,
ki tűnt el előbb, ő vagy te.
Azóta könnyebbek a szárítókötelek.
Lóg rajtuk a fény.
Bevitte magával
Lassan teltek a középső évek,
a garázs mögött nagy kupacban a homok,
mintha valaki kifeszítette volna a fényt,
apa mindennap felkelt és sorban
megmosdatta a zöldeket.
Aztán egy idő után rövidebbek
lettek az évszakok, arra gondoltam,
biztos apa keze lehet ebben is,
úgy tépkedte a fűcsomókat egész
nyáron át, mintha ezzel űzné a nyarat,
később sóval szórta fel az udvart,
azt mondta rá, hogy hó.
Ekkor készült az üvegház.
A homokdomb helyén jelent meg.
Túl gyorsan forogtak a nappalok,
fűcsomó már nem is látszott,
az udvaron vizes volt a só.
A testesebb zöldek még fejlődtek.
Apa azt mondta, hogy elege van
és beköltözött az üvegházba.
Nem tudta, hogy már neked adtam.
Bevitte magával a zöldeket.
Azóta is látni az ablakon a repedést,
ahol megpróbált kimászni.
A fiúk
A fiúk körbevették az üvegházat
és bevilágítanak.
Hiába nézik, a sok lélegzet
összesűrűsödött idebent,
tömörré vált.
Lassan kiprésel magából a ház.
Sosem volt szerencsém a fiúkkal,
és most szeretnék elbújni
a lámpáik elől.
Kintről kiabálnak mindenfélét,
amit én az üvegbe karcolhatok.
Valaki elnyeli a fényt itt.
Talán az, aki apa székében ül,
pedig már évek óta nem fér el benne.
Miatta zöldül a ház,
mintha algák lepnék el,
síkosan, hangtalanul.
Belülről figyelem
a repedések vonalát,
nem látom meddig húzódik.
De ha nagyon erősen
hallgatok, kitalálhatom
mennyi idő, míg
a fiúk átlátnak majd
a tömör üvegen,
egészen a székig.
Mint egy kopó
Régebben minden nap megígérte,
kapok egy kutyát, amit
együtt sétáltathatunk reggelente.
Aztán arra gondoltam, meddig
szólhat egy kapcsolat a bűntudatról.
Már az is elég lenne,
ha engem vinne le sétálni,
a dombok között állítólag
sok a sárkány,
lángjukból készül az üveg.
Befoghatnánk egyesével,
onnan lehet felismerni
őket, hogy palackzöldek.
De talán ez a szeretet is csak ilyen.
Félkész, mint egy kopó.