Untitled - European Borderlands

Csak a vakolat
Anya sír. Öregnek érzi a bőrét.
Pedig sohasem dohányzott.
Azt mondja hámlani kezdett,
s minden éjjel méteres darabok
tapadnak a lepedőjére.
Reggel meg azzal nyugtatja
magát, csak a vakolat omlik.
Én dohányzom, mégsem
tudom összeseperni
és visszaadni neki.
***
Anya öreg. Sír a bőre.
A hámlások furcsa
alakzatokat rajzolnak
a hátára.
Meg lehet különböztetni a
frissebbeket, mert a régiek pereme
lágyabb, belsejük pedig koszos.
Az alakzatok aktívak,
rendszeresen összehúzódnak
és ismét kiterjednek.
Ritkán fáj.
Szellemek
Apa keserűt iszik, attól könnyes.
Esténként így válik ki belőle
a sötét és a fehér.
Ilyenkor nem szeretek rá nézni,
de ha cukrot rakunk a szemébe,
többé nem kell
félni a rossz szellemektől.
A várakozás hangjai nappalra
maradnak, mert a fényben
minden sokkal tisztábban szól.
Ekkor már nem gondolunk
az éjszakára,
elmossuk a poharakat,
később legyen mihez
nyúlni.
A keserűség délután felé kezd
visszatérni,
mert a gyulladás a szívben
felszívja az összes cukrot.
Apa arca egyszer majd kitisztul
és többé nem lesz más
a délután és az éjjel.
Az ünnep
A történet úgy végződött, hogy apa
egy reggel nem tudta, hogyan
kell felébrednie.
Kiesett belőle a rutin.
Nem lehetett mit tenni,
anyával fogtuk az ásót,
és kivittük a ház mögé.
A testet takarókba csavartuk,
mert meleghez szokott
az üvegház évei alatt.
Nevetségesen véznának tűnt,
mintha sosem élt volna.
Megkönnyebbült a talaj,
ahogy betettük alá.
Rengeteg földet szórtunk a testre.
Nem lehetett a véletlenre bízni:
könnyek helyett csak verejték.
Anya utána elköltözött
és magával vitte az ásót.
Talán kíméletből.
A testről nem maradtak emlékek.
Vagy letagadom.
Azóta minden tavasszal
imádkozom,
nehogy újra feltámadjon.
33
D e r e s K o r n é l i a - P e d i g a p a - B e v i t t e m a g á v a l - A f i ú k - M i n t e g y k o p ó - C s a k a v a l o k a t - S z e l l e m e k - A z ü n n e p