DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

hivatalos iratban nevezték magukat - azzal a kéréssel fordultak Ferenc királyhoz, hogy
engedélyezze a közösség hivatalos megalakulását. A zsidók engedélyt kértek „sich in eine
ordentliche Gemeinde mit Richter und Geschworene formiren zu können.” 14
Addig is a közösség vezetői minden lehetséges lépést megtettek annak érdekében, hogy a
pesti zsidóság méltó partnere legyen Pest intézményesező társadalmának. Ekkor már
működött a Wahrmann-féle közösségi Státusz, 15 amely szabályozta a belső társadalmi élet
alapvető mozzanatait. A külső levelezés a Sistematica gentis Judaicae regulatió értelmében
többnyire német és latin nyelven történt.
Ezzel szemben a Menachem Avelim Szabályzatának szövegét héberül és jiddisül írták, ami
arra utal, hogy ez az irat a belső használatra készült. A rendeletgyűjtemény címlapján, illetve
az ajánlást és a hivatali jóváhagyásokat tartalmazó első két oldalán több olyan név szerepel,
amelyet a 18. század végétől az 1850-s évekig terjedő időszak iratainak segítségével
azonosíthattam.
A Szabályzat záró rendelkezését egy függőlék követi, amely a lényegi tartalom 18.
takanájához (rendelkezéséhez) tartozik. A 18. takana kimondja, hogy ha valamelyik
közösségi tag meg akart emlékezni egy elhunytról és annak feleségéről, hívhatott össze
minjent a gyászhéten, a gyászhónapban és Jahrzeitkor, kivéve a lélekről való megemlékezés
imáját (ismert nevén mázkírt). A minjen a rendelkezés szerint a jutalomért jelentkezőkből is
volt összeállítható. A függőlék szövege latin betűs átírásban: „Ausdrücklich beschrieben ist,
dass (héberül: a lélek megemlékezése, a mazkir) für weiber nicht gestattet wird, hat man
dennoch für gut zu errichten befunden, wenn sich der fall ereignet dem nach ableben des
(héber rövidítés: az egylet tagja), dessen weib sich die skiot erkaufen will, weil man ohnehin
ihm mazkir ist, das man auch sie dabei mazkír sein kenne, nämlich (héber rövidítés: XY
héberül: a feleségével).” 16
13
Az eredeti irat a Zsidó Levéltárban van. 2007-ben jelent meg Israelben az éves naptárban a „Takanot d’hevrat
menachem avelim” (A gyászolók vigasztalói egyesületi rendelkezései): Luach 2007. חפ . אע
14
Büchler 1902. 386.
A mai nyelvi szinthez képest nyelvtani hibáknak megítélhető pontatlanságok ellenére a szöveg jól érthető. A
zsidók egy rendes közösséggé kívántak szerveződni, amelynek bírái és esküdtszéke is lenne.
15
Groszmann 1934-35, 198-244
A Budapest Fővárosi Levéltárban az Int. a. m. 4647, 4957. sz. iratok II. dobozában megtaláltam egy irat
részletét, amely Wahrman-féle Szabályzat részét képezhette: „Reglement für die Pester Israeliten zur Verwaltung
ihrer religiösen, und ökonomischen Gegenstände und Geschäfte. Erstes Hauptstück - Einleitung zur
gegenwärtigen Regulierung. Dreizehntes Hauptstück - Von den Wirkungskreisen der Vertretung im
Allgemeinen.“
BFL 4957/1401-1404
16
A 18. pont egyértelműen kimondja tehát, hogy a lélek megemlékezése az asszonyok számára nem
megengedett, mégis jónak találtuk ezt, mert a közösség tagjának halála után a felesége váltja ki „érdemét”, és
mivel őt (a férfit) úgy is megemlítik a mázkirban, és mázkirnál a feleség ott van, így ő is megemlíthető és pedig,
mint XY úr felesége.
10