DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

A belvárosi templomban (A116) 1848 júniusában keresztelkedett ki „Josef, 34 éves héber,
Feichtmann Simon és Bachrach Julianna fia, héberek.” A megkeresztelt személy
foglalkozásaként ezt írták be: „Irodalommal és írnoksággal foglalkozó.”
Tekintettel arra, hogy a pesti német tájszólásban az eu (-oj) és az ei (-aj) diftongok kiejtése
nem egyértelmű, a fenti családi nevet Feuchtmannak olvashatjuk. És valóban: Feuchtmann
Simon zsidó közösségi írnok és közjegyző fiáról van szó. Feuchtmann nevével először
Büchler Sándor óbudai történetírásában találkozunk, 47 amelyben az áll, hogy Feuchtmann
Simon ben Samajo Pozsonyból érkezett Óbudára és egyik legelső tanító volt ott. 1812-ben
Simon Feuchtmann már a pesti zsidóság közjegyzője, illetve a pesti tanács héber fordítója az
1812-ben készült 810. számú levéltári irat szerint. 48
A Bachrach név sem teljesen ismeretlen előttünk. Julianna Bachrach az óbudai Lasar
Bachrach leszármazottja lehetett. 49 Az 1832. december 9-i pesti jegyzőkönyvi bejegyzésben is
felmerül ez a név Theresia Bachrach özvegyasszony és Regine nevű leánya kapcsán, akik az
asszony mostohaapjával vitatkoztak a jogtalanul eltulajdonított anyagi értékek miatt. 50 A
kikeresztelkedett férfi tehát az első pesti telepesek gyermeke volt, és mindenképpen a zsidó
közösség régi értelmiségi szintjéhez tartozott.
A TERÉZVÁROSI TEMPLOMBAN (A136) 1848 júliusában tartották meg Sándor Bódog pesti
születésű 21 éves zsidó ifjú keresztelését, aki Fleischmann Bódog pesti héber kalmár fia volt.
A keresztszülő ismét Schenk Sándor Károly sebész volt. Láthatjuk tehát, hogy Schenk
családi név a zsidó közösségben előfordult, és néha az igen szegény társadalmi rétegben. A
pesti Jegyzőkönyv korábban már idézett bejegyzésén kívül a 37. oldalon olvasható az 1829.
évi beírás, mely szerint Rösel Schenk bittet um Unterstützung (Schenk Rösel támogatást kér).
Ezt a kérést a közösség elutasította, mert a nők már gyűjtöttek Schenk asszony javára.
A jegyzőkönyvi beírásból Schenk sebész orvos zsidó származása ugyan nem bizonyítható
egyértelműen, de tény, hogy a kikeresztelkedett zsidók befolyásolták a rokonait és az
ismerőseit, előmozdítva azok kitérését.
A budapesti levéltárakban őrzött (olvasható) iratokból megállapítható, hogy az 1810-1851.
között 70 fő férfi és kb. 35 nő tért ki. Vagyis Pesten a női kitérések az összes eset mintegy
felét tették ki.
47 Büchler 1901. 295
48 BFL Vegyes ügyek 1804-1841. 532-550. mikrofilm. Simon Feuchtmannról még: Jelen dolgozat Források
nyelvi elemzése című részében.
49 Az óbudai névsor L betűjénél
50 Pesti jegyzőkönyv 149-151. oldalán
221