DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

2. Önállóan gazdálkodó nők. A dolgozó özvegynők
2. 1. A kereskedőnők és az ügynöknők
A munka tehát automatikusan nem jelentette a felszabadítást, azaz az emancipációt, hiszen a
polgári társadalomban a nő akkor dolgozott, ha az egzisztenciális válságba került. Az 1826.
évi
pesti zsidó adóösszeírás özvegy Tettinger Teresia (Terézia) nevével kezdődik, aki ilyen
módon a pesti közösség élére jött fel. Az ötgyermekes anya Leopold nevű férje halála után
egyedül vitte tovább a családi pálinkakereskedést. Morvaországi születésű Terézia 1803-ban
költözött fel Pestre. 1811. január 26-án a család megkapta a tűrt (tolerált) státuszt, amellyel
nőtt ugyan az adókötelességük (hiszen most már a türelmi adót is kellett fizetniük), de a pesti
tartózkodást ezzel teljesen legalizálhatták. Persze, ez egyáltalán nem jelentette, hogy Terézia a
pesti polgárságot is elnyerte volna.
1827-ben Terézia 39 éves, legkisebbik gyermeke 5 éves volt, és legalább 2 éve egyedül
gondoskodott már a családról. A legtöbb pesti zsidóhoz hasonlóan ő is Terézvárosban lakott,
ám nem a zsúfolt Dob, vagy Király utcában, hanem Landstraße (Országút) 1. szám alatti
bérleményben, a Terézváros szélén. Ezen a telken az 1826-1827. években öt zsidó családot
jegyeztek be. 40 Tettingerék végig itt laktak, a többi lakó cserélődött, ám egyikük sem volt
nagyon szegény. Helfer, Diamant, Posen – mind kereskedők voltak. Vagyis a Landstraße 1ben
a tehetősebb emberek béreltek lakást. Tettinger család anyagi helyzete közepesnek
(illetve másodosztályúnak), az életvitele-erkölcse jónak minősült. Terézia további életéről a
pesti zsidó közösség Jegyzőkönyvének 1829-es bejegyzéséből értesülhetünk (jegyzőkönyv:
42). Az asszony ugyanis egy igazolást kért a közösségtől, hogy nyomást gyakoroljon Daniel
Hamburger nevű vejére, akitől anyagi támogatást remélhetett. Terézia arra hivatkozott, hogy
gyerekeinek ellátása bizonytalanná vált. Tettinger asszony élete meglehetősen küzdelmes
lehetett, de úgy tűnik, hogy nem adott fel.
Ugyancsak pálinkakereskedésből élt Anna Löwenstein (1827/384), egy 32 éves
königswarta-i özvegynő. Anna nem rendelkezett sem a toleranciával, sem a pesti
tartózkodását legitimáló egyéb okmánnyal, pedig már egy éve élt a városban 6 éves
Scharlottal
(Saroltával) és féléves Barbarával. Valószínűleg férjével együtt költözött fel
Königswartáról, ahol a nagyobbik lánya is született, ám férje Pesten hirtelen meghalt.
Löwensteinék Retek utcában, egy szegény környezetben laktak. Ugyanott élt egy Dávid
Weiss pálinkaégető családjával, aki már öt éve vezette pesti boltját (1827/382). A férfi 61
éves volt, a felesége is túl volt már a 43-ik évén, de nekik is volt egy féléves kisgyerekük.
40 PIH I-7. 1/1826, 1827
172