DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

alsó rétegekből a közép- és felső felé helyezkedik el. Különleges eseménynek értékelte Jutta
Braden, hogy Wessely nővérek a keresztségben megváltoztatták nevűket, ami a zsidósággal
való kategorikus szakítást szimbolizált.
Pesten az 1840-es második felétől a kikeresztelkedett nők közül megjelennek a hajadonok,
az egyedülállók, a cselédek és a törvénytelen gyerekek. A korábbi katolikus keresztelői
könyvekben inkább a férjükkel együtt kitérő nők nevei szerepeltek, de ilyen szempontból
talán érdemes lenne összehasonlítani más keresztény felekezetekkel. Lehet, hogy ezek a
változások részben a katolikus egyház politikájával függtek össze.
A pesti megkereszteltek szinte minden esetben megváltoztatták az eredeti nevüket és
felvették a keresztszülő nevét, mint például Kohlmanné, aki Boráros Jánosné után Eleonora
lett. Persze, nem tudhatjuk, milyen volt a 18. század eleji kitérés gyakorlata, mert ilyen korai
pesti kitérések nem álltak rendelkezésemre.
A nők kitérését kimutathatóan a családi okok, illetve a házasodási esélyek motiválták.
Nem vitatom a vallási motiváció lehetőségét, de erre való utalást az általam felsorolt kitérési
esetekben nem találtam. Ezért és a zsinagógai közösségben foglalt marginális női helyzet
miatt a judaizmus tényleges elhagyását a női kikeresztelkedési okok közé nem sorolhatom. Az
1840-es években az egyedülálló pesti zsidó nők kitérését a zsidóság bizonytalan társadalmi
helyzete és a magyar többséghez való tartozás vágya motiválhattata. Az egyedülálló zsidó nők
szinte teljesen kiestek a csoportkontroll hatóköréből. A központi csoportkontroll a
vallásetnikai csoport margóján élő zsidó nőkre amúgy sem olyan erősen hatott, mint a
férfiakra. 55 A távoli rokonok, az ismert személyek kitérési mintái, a közvetlen szomszédság
zsidóellenessége és az országos magyarosító események éppen a szegényebb zsidó nők
személyes egzisztenciális döntését provokáltak.
A kikeresztelkedés személyes okain kívül nem hagyhatjuk ki a strukturális társadalmi
okokat sem. A vallási hovatartozás a társadalmi kontroll egyik eszköze és ezzel együtt a
társadalmi életfeltétel volt. A társadalmi mobilitás megvalósítása elsősorban a vallási határok
átlépésétől függött. A zsidó nők számára az átlépés könnyebb lehetett, mint a központi
csoportkontroll alatt álló férfiak számára, de még sem a nők képezték a kikeresztelkedtek
többségét.
55 Az Egyenlőség 1899. október 8-i számában találtam egy cikket, amelyben a férfi szerző egyértelműen kifejezi
a zsidó nők külön állását a valláson belül: „Művelt férfit el tudok képzelni vallásosnak, anélkül hogy valaha a
templomban látnám. De viszont erős meggyőződésem, hogy abban a nőben, ki nem ismeri a templomhoz vezető
utat, a hit virága kialvóban van.” És még:”(…) tagadom, hogy volna nő, ki vallási dolgokban saját gondolkodása
szerint tudna irányt szabni önmagának.”
Strausz Adolf, A nők a templomban, Egyenlőség XVIII. évf. 1899 (10) 2, 3.
223