DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

Leírásom tehát lehetőleg a női neveket szerepelteti a családi névsorok első helyén. Ez a kis
beavatkozás is elegendő ahhoz, hogy az ábrázolás női aspektust kapjon, és így a nő a
mellékszereplőből az élet valódi szereplőjévé váljék.
1. 2. A megélhetés forrásai
A zsidó közösségi alkalmazottak béradatait a pesti jegyzőkönyv pontosan rögzítette, de
ezek az adatok is csak a férfiakra vonatkoztak. 10 Rendszeres közösségi fizetés járt a dajonimnak,
a sameszeknek, az előimádkozóknak, a kántoroknak, a tanároknak, akik mind-mind
férfiak voltak. Nőket a közösség hivatalosan nem alkalmazott. Betegápolók, bábaasszonyok
(szülésznők) fizetéséről semmit sem tudunk, noha a közösség ezeket a szakmákat
nélkülözhetetlennek tartotta. 11 A nők munkabéréről tehát nincsenek közvetlen adataink, de
vannak értésüléseink az első pesti zsidó nők egyéb anyagi forrásairól. Például a férjek
nevéhez fűződő anyagi állapotról, amelynek létrehozásához a feleségek hozományukkal,
esetleg a tolerált, illetve kommoráns rokoni kapcsolatokkal, vagy a háztartásban és/vagy a
családi üzletben végzett munkával járultak hozzá. Vannak adataink az örökség megosztásáról
a különböző nemű gyerekek között, amelyekből látható, hogy a nők örökrésze nem volt
kisebb, csak más természetű, mint a férfiaké.
Így Nanetta Spitzer apja – Jakob Spitzer - halála után 200 forint készpénzt kapott.
Egyébként ez nem volt egy nagyon nagy összeg. Ennyi pénzt kellett például Abraham Koppel
végrendelete értelmében temetésekor a szegények között elosztani. 12
A pesti jegyzőkönyvi krónikából megállapíthatjuk, hogy Jakob Spitzer 1828-ban halt meg,
mert özvegye akkor kérte az elöljáróságtól a tőkekamat kifizetését. Az örökséget azonban
csak 1831-ben fizették ki. Nanetta leánytestvére is 200 forint készpénzt örökölt. A teljes
hátrahagyott tőke 704. 44 forintra rúgott, a lányok része után fennmaradó pénzt 3 fiúgyermek
között osztották szét. Vagyis a fiúgyermekek egyénként kevesebbet kaptak, mint a leányok
(jegyzőkönyv: 133). Valószínűleg azért, mert ők az üzleti részt is örökölték (amennyiben
ilyen volt), de az is lehet, hogy már megnősültek és elköltöztek az apai házból, vagyis még
apjuk életében megkapták részüket. A lányoknak ugyanis hozomány járt, ha csak a család
nem volt teljesen elszegényedett. 13
Úgy tűnik, hogy néha a szegény lányok is megtalálták életük párját, ha a hátuk mögött
család állt. A nők életében a családi-rokoni kapcsolatok döntő jelentőségűek voltak.
10
Jegyzőkönyv 27. oldalának fizetési listája és a 8. oldalán szereplő sameszi fizetések.
11
Jegyzőkönyv 1828, 20. oldal: „die unentbehrlichen Personen.”
12
Jegyzőkönyv 1828. december 15-i bejegyzés 31. oldalon. További jegyzőkönyvi hivatkozásokat csak a
szövegben szerepeltetek.
13
Egy hozomány leírása: Hrotkó 2008. 17-19. Az esszé főszereplője például 600 rajnai guldent vitt a
házasságba.
141