DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

való gondolkodás differenciálódását is jelenti. Nem véletlen az sem, hogy a Budapesti
Negyedben 2008 nyarán megjelent cikkének bevezetőjében Prepuk Anikó az asszimilációs
paradigma érvényesülését kutató Karády Viktorra hivatkozik. 128 Karády „asszimilációs
társadalmi szerződését” Prepuk Anikó úgy értelmezi, mint egy konszenzust, amelyet a
zsidóságnak a reformkorban „felajánlottak”, és amelyet a zsidók nagy része teljesített is. A
hangzatos fogalmat Prepuk a „feltételezett és óhajtott befogadás-beilleszkedés” párhuzamáig
redukálta. 129 Az így nyert képlet alkalmatlansága elég hamar derül ki: „A befogadás-
beilleszkedés párhuzamát feltételező és alátámasztani kívánó értelmezések azonban több
szempontból is egyoldalú és hiányos narratívát eredményeznek.” 130
Nemcsak azért, mert a társadalmi befogadás nem valósult meg a beilleszkedési
hajlandóság arányában. A fenti párhuzam magát a tudományos diskurzust is ellehetetleníti,
mert az ortodoxia társadalmi magatartásának tárgyalása, amelyről Prepuk Anikó szerint
amúgy is csak töredékes ismeretünk van, 131 ilyen szűk keretbe bele sem fér. Az ortodoxia
társadalmi magatartása Prepuk cikkének kontextusában nem más, mint egy fajta válasz a
neológiának nevezett „liberális doktrína” teljesíthetetlen elvárásaira. 132 Ez a redukció az
ortodoxia idealizálását tételezi fel, amely kétségbe vonhatja a neológ zsidó értékeket. A
neológ beilleszkedési doktrína már-már asszimilációs programnak hangzik, főleg azon
mondat folytatásának kontextusában, amelyet a lábjegyzetben az ortodoxiával kapcsolatban
idéztem. 133
Tény azonban, hogy Prepuk Anikó a recepció kérdését a valódi és nem egy elméleti
(egyoldalúan redukált) zsidó társadalmi helyzetben kívánta tárgyalni. Ugyanis a belső zsidó
társadalom 1868-ig sem volt homogén, 1892-re pedig már a hivatalos három vallási
irányzatba sem fért bele. Egyébként Prepuk által bemutatott 1888. évi neológ-ortodox vitának
kommentárját folytatta az Egyenlőség 1890. évi 3. számának vezércikke. A kedélyek állapotát
jól mutatja, hogy a cikk írója (valószínűleg Szabolcsi Miksa) a korabeli ortodox zsidókat a
hajdani karaitákhoz hasonlította. 134 Annak idején a karaiták ragaszkodtak a Tóra minden
betűjéhez és igyekeztek bizonyítani vallási irányzatuk prioritását. A hasonlatot az
ortodoxiának szánt figyelmeztetés zárta: „A karaiták is így kezdtek, majd őket zárták ki!”
128 Prepuk Anikó 2008. 187-224
129 Uo. 187-188
130 Uo. 188
131 Uo. 188: „… a gyorsan magyarosodó és modernizálódó neológiával ellentétben a hazai zsidóság mintegy
felére becsült ortodoxia máig nem kapott kellő figyelmet …”
132 Uo. 188
133 Uo. 188. Itt arról van szó, hogy az ortodoxia a neológiával szemben egy anakronizmusnak, „az asszimiláció
deficitjének” tűnhet. Ebből következhet, hogy a neológia valójában az asszimiláció terméke.
134 Egyenlőség 1890 IX. évf. (3)
35