DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

nőket, hogy ne járjanak gazdag, arany és ezüst hímzéssel, lengyel szőrmével díszített, hosszú
ujjú ruhákban. Az ellenkezőket a nyilvánosság előtt meg kell inteni, és ki kell vezetni a
zsinagógából: „(Sorglose Weiber!) Was euren grossen pracht betreft, sol kinftig abgestelt
sein… hauben mit krepn oder puschen, neue mode polische pelzen mit lange erbel,
dergleichen andre neie mode in spezi’ granirtre’ (Kleider) auch keine reiche (kleider, die in
Gold und Silber eingefasst oder vortere samuti pelzin (sogar Sabbath oder Feiertag überhaupt)
nit zu tragen.” „Wiedrigen fals sol diese (wiederspenstige Frau in der Synagoge öffentlich)
vor allen aus gerufnt werden und (durch Tempeldiener) ab zu schafn.” 110
Ez a feljegyzés ugyan a pozsonyi zsidó nőkre vonatkozott, de éppen a pozsoniak között
sokan telepedtek át Pestre, és a ruházkodási szokásokat biztosan magukkal vitték.
A zsidó nők külsejéről és magatartásáról keresztény szerzők is írtak. Lea című rövid
elbeszélését Beöthy Zsigmond biztosan nem a zsidó olvasói számára írta meg (1839), hanem
mert a zsidó nő számos korabeli irodalmi alkotás egzotikus szereplőjeként izgalmasabbá tette
az olyan esemény leírását is, mint amilyen az 1838-as pesti árvíz volt. 111 Beöthy Leája inkább
egy keresztény hágiográfiára emlékeztetett, mintsem egy valódi zsidó nőre, de mivel a szerző
a zsidó telepesek második nemzedékének kortársa, a kor irodalmi ízlését hűségesen adja
vissza. Az utcákra zúduló víz könyörtelen erején kívül Beöthy a zsidó nő portréján keresztül
megrajzolhatta a korabeli férfiak nőideálját: egy érző, erotikusan ható, ám áldozatképes és
nemes szívű tragikus szépséget.
Az alábbiakban idézett két újsághirdetés ugyan nem közvetlenül a zsidó terézvárosi
rétegekből származott. Ám ezeken keresztül is alkothatunk véleményt arról, mik voltak a
nemekkel szembeni társadalmi elvárások Pesten a századfordulón, amelyek a polgárosodásra
vágyó zsidóságot sem hagyták érintetlenül. Az első hirdetést egy fiatal leány tett közzé,
amelyben szobalányi vagy nevelőnői állást keresett valamely úri családnál. Hirdetésének első
soraiban az állást kereső leány a korát és a testi épségét, sőt kellemes külsejét, majd
közvetlenül utána az erkölcsi és magatartási makulátlanságát bizonygatta. 112
Ugyanabban az újságban egy férfi a gazdálkodással vagy közgazdasággal összefüggő
tanácsadói állást kereste. A férfi csak a képesítését ecsetelte, aminek során kiderült, hogy
szakmai ismereteken kívül több nyelven is (például magyarul, csehül és illirül) beszélt. A férfi
egyébként a 3 Korona utcában – im Bruggerischen Hause – lakott és referenciaszemélynek a
háztulajdonosát nevezte meg. Feltűnik tehát, hogy a nőktől társadalmilag is elsősorban a
110 MZSO X. 1967. 571-572
111 Szalai 2002. 135-142
112 Vereinigte 1811 (68) 737
116