DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

ebben Kissnek, természetesen, igaza van, hiszen Pest története egy emancipációs történet,
amely a pesti zsidók nélkül nem létezik.
A civilizációs haladás csúcspontját illetően Kiss Endre két alternatívát emelt ki. Az egyik
értelmében a civilizációs csúcspont a 19. század 3-4-edik negyedére tehető. A másik
alternatíva, hogy a fenti korszak csak egy nyitánya volt a 20. század civilizációs
csúcsteljesítményének. 149 Ha elfogadjuk az első alternatívát, akkor azt kell látni, hogy a pesti
zsidók legjobbkor telepedtek le Pesten, hogy bekapcsolódjanak a magyar emancipáció
éllovas-szerepét felvállalt főváros társadalmi életébe. Mást nem is tehettek, hiszen a zsidóság
egy egyetemes sorsú vallásetnikai csoport: „… a zsidóság sorsa az egész későbbi európai
fejlődés során ugyan csak egészen kivételesen fonódott össze az egész emberiség sorsával. Ez
az alapvető oka annak, hogy a zsidó, a zsidóság mindig túlmutat létének mindenkor adott
partikuláris korlátain.” 150 Az idézetből világos lesz, miért éppen a zsidó emancipáció váltotta
ki Kiss gondolkodását az emancipációról általában. Ezért az antiszemitizmus, Kiss szerint, a
„társadalmi emancipáció teljes visszavétele is, mind a fogalom általános értelmében, mind
pedig annak a történeti fejlődésben a 19. század második felében megvalósuló konkrét-
történeti jelentésében.” 151
Ugyanott Kiss komolyan figyelmeztet az asszimiláció kifejezés helytelenségére, illetve a
fogalmak kiválasztásának fontosságára: „… hosszan tudnánk érvelni a maga korában széles
körben használt „asszimiláció” helytelenségéről, sőt, veszélyességéről, illetve az
„emancipáció” helyességéről és más fogalmakkal való helyettesíthetetlenségéről.” 152
A pesti zsidóság vonatkozásában az asszimilációt – egyrészt, mint helytelen, másrészt,
mint társadalmi megbélyegzést eredményező fogalmat – a pesti zsidók kikeresztelkedéséről
írt fejezetben is kerültem. Ezért is örömmel fogadtam Kiss ilyen jellegű szellemi támogatását.
A magyar emancipáció nehézsége, hogy egyes társadalmi normacsoportok, amelyektől a
magyar társadalom elvárja a mielőbbi emancipációt, kifejezik ugyan az emancipálódás
vágyát, de eközben „aktuálisan (éppen) nincsen „hová”, azaz „kihez” emancipálódnia. Az
emancipáció világosan körül határolható elemei, céljai és célcsoportjai nélkül ugyanis
gyakorlatilag lehetetlen épp a specifikusan emancipatív folyamatok beindulása.” 153
Megjegyzem, hogy a pesti zsidók egyik szembetűnő sajátossága az emancipációs, illetve
integrációs hajlandóság volt, amely egykor a zsidó emancipáció részét képezte. A pesti
148 Uo. 67-68
149 Uo. 69
150 Kiss 2008. 70
152 Uo. 69-70 (és a 8. sz. lábjegyzetnél)
153 Uo. 76
38