DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

E pompás bevezetés után a szerző nagyobbrészt a vallási hagyomány és a reform
képviselői közötti ellentétekről írt, kiegészítve ezzel a pesti zsidókról alkotott képet. Az új
templom gyűlöletet váltott ki a „község öregjei között” 74 vélte Büchler, ám ezzel egyrészt
túlozta, másrészt leegyszerűsítette a belső társadalmi helyzetet, és a vitákat a vallási eszmére
korlátozta. Büchler megítélésével szemben az 1830. május 24-i pesti jegyzőkönyvi bejegyzés
szerint kisebb ellentétek („Misshelligkeiten”) merültek fel a régi zsinagóga és a Cultus-
templom státuszáról szóló tervezet elfogadásakor. 75 A könnyűnek ítélt vita nem a vallási, vagy
a liturgiai kérdésekről, hanem kizárólag az intézmények fenntartására fordított összegekről
folyt. A régi zsinagóga nevében a jegyzőkönyvet Isaak Breisach, David Austerlitz, Ábrahám
Pontzen, Rudolf Wodianer, Gabriel Ullmann és Ábrahám Deutsch írták alá. A Cultus-
templom oldaláról az aláírók Sámuel Wodianer, Selig Mandel, Gábriel Ullmann, Moritz
Bauer, Marcus Stern, Salamon Kern voltak. Az aláírásokból láthatjuk, hogy abban az időben a
község öregjei nagyjából egyformán támogatták a vallási intézményeket. Hogy a viták
elsősorban a vallási intézmények fenntartásának anyagi oldalát érintették, igazolja az 1830.
április 13-i beírás is. 76
Büchler a vallási ellentétek súlyosságát dramatizálta az ismert személyekről elterjedt
történetekkel. Elmesélte, hogy Münz Mózes, a hatalmas tekintélyű óbudai rabbi fülébe jutott,
hogy Denhof – a Cultus-Templom kántora – a Talmudot „megvetőleg” az asztal alá dobta. Dr.
Bach József, az új templom szónokának főbűne az volt, hogy kifogástalanul beszélt németül,
és ezt a tudást a zsinagógában is felhasználta. 77
Az 1838. évi nagy árvízről Büchler is úgy nyilatkozott, hogy a zsidókat nagy anyagi kár
nem érintette, mivel akkoriban még nem birtokolhattak ingatlant a városban. Ezt a
megjegyzést Büchler az óbudai zsidókkal való összehasonlításban tette meg, akik
háztulajdonosok voltak és „megsínylették az árvizet.” 78
Ugyanennek a folyóiratnak oldalain jelent meg Büchler Sándor tanulmánya a pesti Chevra
Kadisáról. A pesti Chevra-Kadisa jelentése című írásban Büchler sajnálatát fejezte ki, hogy a
mai zsidók már nem olyan jámborak, mint az őseik, akik jótékonyan áldoztak a közösség
74
Büchler 1891. 110
75
Jegyzőkönyv: 76
76
Jegyzőkönyv: 71
Miskolczy Ambrus Horn Edéről szóló tanulmányában megjegyezte, hogy 1820-1830-ban a pesti közösségben
komoly feszültségek alakultak ki. A pesti közösség „a reform és az ortodoxia frontországa lett.” A továbbiakban
a szerző Büchler Sándorra hivatkozott, aki azt írta, hogy a pesti gyülekezeti világot „az egyenetlenkedés és
pörpatvar sújtotta.”
Miskolczy 2005. 16-17
77
Büchler 1891. 110-111
78
Büchler 1891. 118
24