Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Megélhetési lehetőségként említendő még az Anie Irenu (Armen-Institut), azaz a<br />
szegényház intézménye, amely azonban nem kizárólag a nők eltartására szolgált. A nők<br />
szegényházba való felvételének van jegyzőkönyvi nyoma. Az 1830. október 17-i bejegyzés<br />
szerint „Lene Reinhold bittet wegen ihrer großen Krankheit und Dürftigkeit in die Anie Irene<br />
[…].” Lene-t felvették „in die Stelle des verstorbenen Baruch Mordehaj” (jegyzőkönyv: 95).<br />
Minden nőt az adózók összeírásában (az 1826. és 1827. évi conscripcióban) családi<br />
állapota szerint soroltak be, ami nagyjából a férfiakra is vonatkozott. A férfiaknál az üzleti<br />
tevékenység volt elsősorban mérvadó, a nőknél ez csak akkor került előtérbe, ha ők voltak az<br />
adóalanyok. Noha itt is találkozhatunk társadalmi diszkriminációval, amely anyagi kárt ugyan<br />
az érintett nőknek kimutathatóan nem okozott, de rögzítette a vagyoni viszonyokat is<br />
befolyásoló negatív társadalmi szokásokat. Látni fogjuk például, hogy a leányok nevei még<br />
akkor is a fiúgyermekek után következnek, ha a lányok idősebbek voltak a fiúknál. Némely<br />
esetben – amint a feltüntetett példákban tapasztalunk - a megjegyzés rovatában a tolerancia<br />
birtoklását az elhunyt férfi tolerálttal, de nem a türelmi jogot örökölt élő nővel hozták<br />
kapcsolatba.<br />
A családi állapot a nők esetén az anyagi helyzetről is tanúskodhatott: a férjezett nő<br />
általában még megélhetett, noha az anyagi körülmények között a minőségi különbségek<br />
nagyok voltak. De egy özvegynő szinte biztos, hogy a rokonai, vagy a közösség támogatására<br />
szorult. Ezt láttuk például özvegy Rosalie (Rozália) Schlesinger esetén is. Bernat (Bernát)<br />
Schlesinger a legelső pesti telepesek, vagyis a zsidó konyha bérlői közé tartozott. 1774. óta élt<br />
Pesten, de kereskedelmi ügynökként (sensal) nem szerezhetett nagy vagyont. Az 1827. évi<br />
adózók között Schlesinger még szerepelt (1827/228), de a következő évben meghalt, és 60<br />
éves özvegye kénytelen volt a közösséghez fordulni segítségért.<br />
Az 1827. évi összeírásban az adózók egész családja és a személyzet is szerepelt, a családi<br />
állapot szokásos (verheiratet, ledig, witib) megjelölésén kívül volt még a hojz fater<br />
(családapa) és a muter (anya) rovat is. Ezen kívül alkalmazták még az anferwandte (rokonok)<br />
és a bruder (fiútestvér) rovatokat, ami szükséges is volt ahhoz, hogy a mind jobban szaporodó<br />
pesti zsidóság állományát valamilyen módon átláthatóvá tegyék. Gyakran az anmerkung<br />
(megjegyzés) rovatban is a családi kapcsolatokra tettek utalást, például: Ignatz Kramer –<br />
„sohn der tolerirten Rosalie Klatscher” (tolerált Klatscher Rosalie fia). És ugyanígy: Filip<br />
Kramer – „sohn der tolerirten Rosalie Klatscher” (tolerált Klatscher Rosalie fia). Filip (Fülöp)<br />
és Ignatz (Ignác) anyja valószínűleg még egyszer férjhez ment, de 1827-ben 51 évesen ismét<br />
özvegy volt (1827/273). 20 éves Nathan (Nátán) fia vele lakott. Rosalie (Rozália) zsibárusnő<br />
volt ugyanúgy, mint két idősebb fia. A toleranciát a városi tanács 1806-ban ítélte oda, Rosalie<br />
145
Change language