DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

Jelen dolgozat történelmi keretét képező eseményre térve először is megjegyzem, hogy a
települések létrehozása az egész emberi kultúrát jellemzi. A magyarországi viszonyok között
a 18-19. században a letelepedés egy sajátos vallásetnikai, és ezen belül specifikusan zsidó
helyzet volt, figyelembe véve a zsidó lakosságot érintő lakhatási korlátozásokat, illetve e
korlátok központi és helyi megszűntetését. 5 A hol korlátozó, hol megengedő rendelkezések
nyomán telepedhettek le zsidó férfiak és velük a zsidó nők is Pesten, amely éppen akkor úgy a
méretek, mint a funkciók tekintetében rohamos fejlődésnek indult.
Kutatásom az újkori zsidó pesti letelepedés 6 kezdeti időszakát fogja át az első „fecskék”
költözésének előzményeitől a pesti élet stabilizálódó zsidó egzisztenciára kifejtett radikális
hatásáig. Ezért nemcsak az első, de a második pesti nemzedékhez tartozó zsidó nők és férfiak
is szerepelnek leírásomban. Kutatásom olyan primer kultúra leletekre támaszkodik, mint az
üzleti levelezés, az üzleti feljegyzések, a társadalmi érintkezéseket rögzítő jegyzőkönyvek, az
adóösszeírások, a születési és a halotti anyakönyvek. Nem titkolt szándékom, hogy a források
bemutatásával, azok részletes leírásával át kívánom menteni, illetve feltárni ezeket az írásos
emlékműveket a kultúrakutatók következő nemzedéke számára. A primer forrásokban talált
nevek és a velük kapcsolatos történések részletesebb ábrázolása érdekében fordultam a
korabeli sajtóhoz és a kortársi szépirodalmi alkotásokhoz.
Tanulmányom Bevezető részében megismertetem az olvasónőt/olvasót a zsidó
nőkutatással, és bemutatok néhány releváns történelmi és társadalomtudományi tanulmányt a
magyarországi és a pesti zsidóságról. Meggyőződésem azonban, hogy csak az egzisztenciális
tartalmak megismerésére törekvő kulturális antropológiai reflexió akadályozhatja meg a
kutatás tárgyának sajátos környezetéből való kiragadását, illetve meghamisítását, mert a
4 Uo. 116-117.
5 A fővárosi levéltárban található letelepedési engedélykérelmek szövegei tükrözik ezt a helyzetet. Az 552. sz.
1786. április 18-i iratban Jacob Ábrahám óbudai „Schutzjude” az 1781. évi türelmi rendeletre hivatkozik, amely
lehetővé teszi a zsidók pesti letelepedést. Az 1840. évi 29. törvénycikkre hivatkozik Hirschl Mandl Károly
„izraelita” tanár a Tolna megyei Högyész városából az 1847. február 19-i 1769. sz. kérvényében (amelyet
egyébként elutasítottak, mivel a tanári foglalkozás nem látszott biztos megélhetési bázísnak!)
L. BFL Letelepedési, vagy Vegyes ügyek 1786-1817, 1804-1841, illetve Zsidó lakhatási jogok 1838-1855.
Igen tarka képet mutat a Magyar-Zsidó Oklevéltár (MZSO) V/2. kötete, amely részletesen ábrázolja az egyes
városok 18. századi helyzetét: 264, 265, 271. oldalon Pozsony (feltételekhez kötött engedélyezés),
Székesfehérvár (szigorú tiltás), Ruszt (tiltás), Szentgyörgy (feltételes engedélyezés). Ezek az adatok az 1734-
1758-s évekből származnak. MZSO VII. kötéte megemlíti a zsidók bányavárosokból való kitiltását is: MZSO
VII, 1977, 17.
6 MZSO VII, 1977. Előszó
A kötet előszavában olvasható a szerkesztők Adalékok a magyar zsidóság településtörténetéhez a XVIII. század
első felében című munkája, amelyben a zsidók Magyarországon történő letelepedését a szerzők 4 szakaszra
osztják. A török utáni, XVIII. századi negyedik letelepedés tömegét elsősorban a Morva,- Cseh-és
Lengyelország felől érkező jövevények képezték, „… mivel ott ebben az időszakban a zsidóság számbelileg
nagyobb mértékű gyarapodást mutat.” (12)
L. Grünvald és Scheiber MZSO VII, 1977, 5-48
7