DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

nevével. Az irat belső (454-es jelű) lapján több tolerált aláírása olvasható, akik közül Wolff
Abeles is szerepel: Baruch és Lazar Abelsberger (ugyancsak bizonyítottan óbudai eredetű),
Jakob és Baruch Schlesinger, Salamon Bauer, Jakob Hertz, Salamon Mandl, Moyses Liebner
(valószínűleg óbudai), Josef Musicant és Volf Abeles. Az Intimata II. dobozában található
691-es, 1813. június 17-i (német nyelvű) jelentésben is látható Wolf Abeles neve, aki a
restaurációk állandó jelöltje volt. Az un. 12 Genannte (felügyelő választmány) 78
választásának előkészítésében vett részt Moses Ulmannal, Marcus Dubbal, Jacob Leutnerrel,
David Austerlitzel, Abracham Groszmannal, Meyer Ganssal, Hermann Breisach-al. Az 1816-
17-es restauráció listáján (722-749-es jelű iratok) már a felügyelő választmány tagjaként
szerepel.
Pesten is kialakult egy terjedelmes Abeles-család. Az 1840-es haloti anyakönyvek közül
(Izr 423/41) találkoztunk olyan beírással (XLV. fólió, 112. sorszám), amely Abeles családdal,
de a magyar orvostudománnyal is kapcsolatos: „Regina geb. Abeles, Altofen, Gattin des
Markus Deutsch, 42 Jahre, 2Mohrengasse 1318 – Brustkrebs.” (Regina, Markus Deutsch
felesége, született Abeles Óbudáról, 2 Mohren Gasse (2 Szerecsen utca, a mai Paulay Ede
utca) 1318 alatti lakos mellrákban halt meg.) A mellrák diagnosztizálása tehát igen korán
történt, miközben a betegség más fajtáit még nem határozták meg ennyire egyértelműen.
Regina Abeles Óbudáról jött, korát tekintve akár Baruch, Wolff vagy Selka Abeles lánya
lehetett.
4. 3. Az óbudai zsidó nők családjogi esetei
Josif Granichstädter szintén óbudai volt, de 1813-tól neve a pesti iratokban - Garküche
körüli levelezésben és a pesti jegyzőkönyvben – fordult elő. Aktív tagja volt a közösségnek,
szinte minden közgyűlésen vett részt. Óbudán – feltéve, ha valóban róla volt szó - egy
hosszadalmas örökösödési vitába keveredett bele. 1824. augusztus 15-én az óbudai közösség
elöljárósága írásban rögzítette, hogy Ester (Eszter) Teltsch ismételten kérte az 1821. évi
beadványának mielőbbi kivizsgálását. Az ügy az örökös zsinagógai ülés (női karzat 163.
számú széke) körül forgott, amelyet az asszony Löbl Graner-tól, édesapjától kapott
nászajándékba. Az ülés már 39 éve (egy másik levélben 50 éve) a család, illetve Eszter
birtokában volt. Joseph Gran és Jacob Gran, Josif Granichstetter – Ester bátyjának - fiai
vitatták Eszter Telsch jogát. Minden érintett fél előadta az indoklását (Óbuda V/5, 44.
mikrofilmkocka), majd egy közjegyzőt bíztak meg az ügy formai rögzítésére.
78 Groszmann 1934-1935. 200
92