DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

A korabeli társadalom valóban elsősorban a férfiak oktatásáról és szakképesítéséről
gondoskodott, de az idézett mondat mégis túl szigorúan bírál. Először is nem egészen világos,
miért írta Kósa többes számban a hitközség szót? Sőt milyen megfontolásból nevezte az 1830as
évek pesti zsidó közösségét hitközségnek? Ezen kívül az alsó szintű zsidó iskolai
oktatásban a helyzet nem volt drámai. A problémát valójában a női szakképesítés, illetve
felsőoktatás hiánya jelentette, de ez a helyzet abban az időben általánosan jellemző volt a
magyar és pesti társadalomra.
Az első magántanítók közül, akik a leányok oktatásával foglalkoztak, Weil Fülöp neve
maradt az utókorra. Eibenschütz Seligman 1831-ban kért és kapott engedélyt a leánynevelő
iskola megnyitására. 1840-ben már egy sor ilyen iskola volt. Többek között Kohn József
leányintézete, ahol a lányok részére az istentiszteletet is tartották. Jellemző volt az iskolák
törekvése a magyar nyelv intenzív oktatására. Az 1840-es évektől kezdődően a Király utcában
működött Weisz Carolina lánynevelő intézete. 90
Kósa úgy vélte, hogy a zsidóság sorsa leginkább szolgálhatott példát a 18-19. századi nagy
társadalmi változásokra. Az érvényesülés Kósa János számára a legfontosabb társadalmi
tényező. Ilyen szempontból az elmagyarosodást is egy pozitív jelenségnek tekintette, de
mintha sajnálta is egy kicsit a Pest-Buda tarka társadalmának lassú eltűnését. A zsidóság belső
viszonyainak ábrázolásához Kósa zsidó szakkifejezésekhez folyamodott. Így például a
kitérésről beszél, holott a keresztény fogalmak szerint ez a jelenség a megtérés lenne, mint
ahogyan a kikeresztelkedés a keresztény vallási nyelven inkább a megkeresztelkedés.
Figyelemre méltó, hogy Kósa már az antiszemita magatartásról tesz említést. Ezt a
jelenséget főleg a városi polgárság körében vélte felfedezni. 91 Idézte, például, Jankovics
Antal, a budai-pesti orvos kedvezőtlen véleményét a zsidókról: „… haben sie nur selten
Sinn für edle Gedanken und Gefühle.”
Jankovics kritizálta a zsidók ragaszkodását az elavult szokásokhoz, és hogy nem törődtek
a tisztasággal. 92 Valószínűleg ez a hangulat nyilvánult meg az 1848. áprilisi zsidóellenes
zavargásokban – vélte Kósa János. 93 Diákság kedvenc szórakozása volt verekedés a
zsidókkal és más városi kisebbségekkel. Kósa idézte Révai Miklós nyelvész zsidóellenes
89
Uo. 113
Ezzel szemben Schams az óbudai, illetve pesti zsidóság leírásában hangsúlyozta, hogy mindkétnemű gyermekek
tanultak az iskolában, amint ezt az 1814. november 5-i Rendelet megkövetelt. Sőt Pesten 1820-ban 84 lány és
csak 70 fiú tanult a Normal-Schule-ben.
90
Kósa 1937. 114
91
Kósa 1937. 94.
A 98. oldalon megjelenik két új lexema – az antiszemitizmus és a filoszemitizmus – amely az 1780-1848-s
években már jelenség volt.
92
Kósa 1937. u. o. 97
28