Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
hogy nemcsak a pesti férfilakosság öntudatának növekedése, de a női emancipáció és a nők<br />
társadalmi integrációja is jellemezte a századfordulón rohamosan fejlődő Pestet. 93<br />
A Vereinigte Ofner-Pester újság szívesen számolt be a császári és királyi család tagjainak<br />
különböző közszerepléseiról. Az egyik ilyen közszereplésről, pontosabban egy látogatásról,<br />
amelyet „ihre k. k. Hoheiten Erzherzog und Seine Gemahlin” a Pesti jótékony Nőegylet<br />
különböző intézményeinél tettek, bőbeszédűen beszámolt az újság 1832. június 17-i száma. 94<br />
Az újságból arról értesültünk, hogy Terézvárosban a Nőegyletnek (Waldzeile, azaz<br />
Erdősor utcában) egy „önkéntes” dologháza (Dolgozók, vagy Kereset háza) nyílt meg, ahol<br />
olyan férfiak és nők dolgoztak, akik vagy testi fogyatékkal éltek, vagy valamilyen más okok<br />
miatt nem kaphattak munkát. Többen gyapjúválogatással, illetve gyapjúfeldolgozással<br />
foglalkoztak itt. A Terézvárosban az újság szerint ez már a második ilyen ház volt. Vajon a<br />
zsidó szegények is kaphattak ott munkát? Az újságok erről külön nem számoltak be, de az<br />
1827. évi zsidó adófizetői összeírásban volt bejegyzés (1827/29), ahol albérlőként 32 éves<br />
nőtlen Ezekias Austerlitz wollsortirer (gyapjúválogató) szerepel. Talán ő is egy Egyleti<br />
dologházban dolgozhatott?<br />
A Felbergasse-ban az 1830-as években a Szegények egyleti iskolája volt, amelyben 141<br />
fiú és lány tanult, többek között az 1831. kolera járvány áldozatainak gyermekei. A lányok<br />
fonni, varni, kötni tanultak, a fiúk az asztalosi szakmát sajátíthatták el. Terézvároson kívül is<br />
voltak az Egylet ellátó egységei, amelyek azt a célt szolgálták, hogy senki se jusson<br />
koldusbotra. 95<br />
Terézvárosban az egyesület egy olyan gyógyintézetet is tartott fenn, amelyben<br />
szembetegeket gyógyították, és sikeres műtéteket is végeztek. Egyáltalán nem meglepő, tehát,<br />
hogy az egyik terézvárosi zsidó család tagjai között szemészekre is rábukkantam. 96<br />
A magánszférában a pesti nők helytálltak ugyan, de többnyire mint férfipótlás. A pesti<br />
özvegynők nemcsak háztulajdonosként – mint az említett Theresia Haraszty, vagy Liszo<br />
Julianna, Gottlieb Theresia és Lukovits Elisabeth Jos. Dorffinger névsorából - de más<br />
gazdasági területeken is folytatták a vállalkozói tevékenységet. Így, például, egy bizonyos<br />
Barbara Protafchevitz, bürgerl. Totaher Weinhändlerin (tatai polgári borkereskedőnő) a már<br />
idézett Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1804. január 8-i számában hirdette borait. A dolgozat<br />
V. részében ennek a szakmának zsidó női tükrét is láthatjuk majd.<br />
92<br />
Patachich 1833. 52-61 (Der Frauen-Verein). Az egyesület magyar elnevezése 1818-ban a „Jóltevő<br />
Asszonyságok Egyesülete” volt a Nemz. Gazd. 1818 (1) p. 124-137 szerint.<br />
93<br />
A pesti lakosság öntudatának kialakulásáról: Moess 1968. 66.<br />
94<br />
Vereinigte 1832 (49) 819<br />
95<br />
Uo. 820: „hogy koldusként ne legyenek a város terhére.”<br />
96<br />
L. az 1827. évi adóösszeírásban: Ábrahám Kopel (1827/849) családjának egyik tagja.<br />
113
Change language