DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

2. 2. Magyar társadalomtudományi tanulmányok a pesti zsidóságról
A 19-20. század folyamán számos tanulmány jelent meg a pesti zsidókról. Amíg a 19. illetve
20. század eleji irodalomra inkább az érzelmi, felfedező hangnem volt jellemző, a 20. század
30-as éveitől a zsidókról szóló irodalom nyelve egyre szakosodik, a klasszikus történetírást
eleinte a szociológiai és a demográfiai, majd a társadalomgazdasági, illetve a társadalom- és
történelemfilozófiai jellegű művek váltják fel.
A zsidók az európai államok társadalmi palettáján való megjelenését gyakorta heves
érzelmi kitörések kísérték. A társadalmi hangulatot nemcsak a tényleges történések, hanem
azok befogadása és értelmezése, valamint az eseményeket leíró irodalom és annak olvasóköre
idézte elő.
Kósa János is a magyarosodás kutatásával foglalkozott, de munkáját nem a történetírási,
hanem a szociológiai keretben foglalta össze. Kósát 1934-ig még Krémernek hívták, új nevét
a magyarosodás eredményeként szerezte. 1914-ben Tornaalján született, szociológus és
történész volt. 1937-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Bécsben
gróf Klebersberg Kuno alapította Magyar Történészkutató Intézet ösztöndíjas tagjaként
levéltári kutatásokat folytatott. Kósa hozzájuthatott a levéltári leletekhez, nem úgy, mint
Büchler Sándor, akit Kósa azzal vádolta, hogy nem ismerte a Fővárosi Levéltár anyagát. 86
Kósa János még a 40-es években is az egyetemen tanított, a háború után hol az egyetemen,
hol a gimnáziumban dolgozott. 1949-ben elhagyta az országot, de ezt követően is sokat
foglalkozott a magyar társadalmi folyamatokkal. 1973-ban halt meg New Yorkban.
1937-ben jelent meg Kósa János könyve Pest és Buda elmagyarosodásáról, 87 amelyben a
szerző felvonultatta a korabeli pesti társadalom minden normacsoportját, sőt kitért a
társadalmi rétegekre is. Tekintélyes helyet foglalt a könyvben a pesti és a budai zsidóság
részletes ábrázolása. 88 Ha nem is sokat, de egy pár sort a zsidó női rétegnek is szentelt. A
zsidó nők iskolai oktatásáról, illetve szakképesítéséről ezt írta: „A leánynevelésről az izraelita
hitközségek épp úgy nem gondoskodtak, mint a községek sem, és így ez a feladat a
magániskolákra hárult.” 89
munkái merőben különböznek a rabbik leírásától: az elsőnek említett szerző inkább az államigazgatási, a
demográfiai és a helytörténeti adatokat, miközben a borászati szakkönyvek szerzőjéként ismert Schams
elsősorban az etnológiai ismereteket közvetítette. Meglepő azonban, hogy pesti leírásuk néhány oldala szinte
betűszerűen ismétlődik! Feltételezem, hogy Kassában kiadott Das Königreich Ungern idézhette Schams Pesten
megjelent Vollständige Beschreibung részeit eredeti szerző említése nélkül.
86
Kósa 1937. 98 - lábjegyzetnél
87
Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig. Apollo-könyvtár 7. Bp. 1937
88
Kósa 1937: „Általános helyzet” 93-98. oldalon, „A zsidók Pest-Budán” 98-111. oldalon és az „Iskolázás és a
zsidó értelmiség” a 111-131. oldalon.
27