DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - Or-Zse

imádkozásra és a Tóra olvasására, de vajon állítható-e, hogy ez az imádkozás és a Tóra
tanulása a frankfurti közösség női rétege számára valóban egzisztenciális jelentőséggel bírt
volna?
A pesti közösségben a nők ugyancsak jártak a zsinagógába, amit egyrészt a zsinagógai
ülés-viták, másrész a közösségi jegyzőkönyv 1829. június 14-i bejegyzése igazol. 53 De a nők
specifikus szituációja mégis az otthon- és családalakítás volt. Erre a nők minden energiát és
időt fordítottak. A férfiakkal való állandó összehasonlítás végképp nem bizonyult egy hasznos
megoldásnak, mert ez által a frankfurti közösség női képe nem alakult ki.
A másik dolgozat szerzőnője a történetírás nyelvét választotta. Ezért nála a demográfiai
adatok kaptak nagyobb hangsúlyt. A bécsi és a Bécs-újhelyi zsidó nők leírásakor Martha Keil
nem is törekedett a specifikus női szituációk kiválasztására, sőt éppen fordítva – a szokatlan,
az új szituáció érdekelte őt. A leírás izgalmas frissessége azonban nem pótolja a nők hiányát,
hiszen a női nevek alatt a leírt helyzetekben akár a férfiak is cselekedhettek volna. Kifogásom
nem az üzleti élet kiválasztása ellen szól. Hiszen az üzleti élet a középkorban a zsidó nők
jellemző egzisztenciális szituációja volt. De azok az esetek, amelyeket Martha Keil kiemelt
(mint például Women in Court) még sem voltak tipikusak. Kérdéses, például, hogy az
udvarnál üzleti ügyben megjelent özvegyekben a tárgyaló felek valóban nőket, vagy inkább a
férfinév viselőjét látták, amellyel a családot azonosították. Üzleti szempontból a felvetés nem
releváns, de annál inkább a nők teljes körű társadalmi elfogadása szempontjából, amelyről a
bemutatott példák alapján aligha beszélhetünk.
Ugyanakkor a szóban forgó dolgozatból megtudhattuk, hogyan rögzítették az osztrák
összeírásokban a zsidó női neveket. Az olyan képlet, mint Priba, Jüdin, des Juda Keschl witib
zu Marchburg (Priba, zsidó nő, marchburgi Juda Keschl özvegye) teljes mértékben megfelelt
a pesti írnoki szokásoknak. Sőt a witib szó használata igazolja a kutatási forrásokra vonatkozó
nyelvtani következtetéseimet. 54
A női kutatás terén eredményes, vagyis kellően informatív volt a 2009 nyarán Martha Keil
vezetésével lefolytatott nemzetközi műhely, amely a nagyvárosi zsidó nőt egy kétségtelenül
specifikus, de jellemző korabeli bécsi, illetve berlini szalon-szituációban vizsgálta. 55
53 Jegyzőkönyv: 49.
Konkrétan a Királyi utcai Orczy-házban levő zsinagóga átalakításáról van szó ebben a bejegyzésben. Az egyik
javaslat tartalmazza a női zsinagóga („Frauen-Synagoge”) kialakítását az épület második emeletén az alsó (férfi)
zsinagógai rész galériájaként.
54 L. jelen dolgozat II. része 1. fejezetének „A zsidók pesti jelenlétének írásos bizonyítéka” alcíme alatt.
55 Salondamen und Dienstboten. Jüdisches Bürgertum um 1800 aus weiblicher Sicht. Wien, 2009.
Meg kell jegyezni, hogy ugyanebben a kötetben jelent meg a zsidó cselédlányokról szóló Eine weibliche
Unterschicht aus der „Hefe des Pöbels?”tanulmány, amelyet Monika Richarz mutatott be 56-63. oldalon
19