A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

103
elé lépni a vallási türelemről írt munkájával, de neve nélkül. Főművét
évtizedekig csiszolja. BURNET ezt írja róla LEIBNIZnak: «Mr. LOCKE
itt mint olyan ember ismeretes, aki jobban, mint bárki más, írásait,
főkép a filozófiában, újra meg újra átgondolja. Még egyszer s még egyszer
fontolja-gondolja, minden dolgot elülről és hátulról, minden oldalról
megforgat, úgy hogy előnyben kell lennie mindenkivel szemben,
aki nem ilyen pontosan vesz mindent fontolóra.» Az ilyen tárgyába
és problémáiba minden oldalról alaposan behatoló tudósra, aki szíve
vérével gondolkodik, valóban nem illik a régi cinikus paradoxon:
lia az ember valamely dologhoz nem ért, legjobb, ha könyvet ír róla.
A gondolatok alapos kiérlelése, a mindig újabban és újabban
kisarjadzó problémákban rejlő akadályok gondos legyőzése tizennyolc
esztendig gátolják KANTot főművének, a Tiszta Ész Bírálatának
közlésében. Először maga sem tudja, milyen nagy fába vágta fejszéjét.
Évről évre közelinek hiszi műve befejezését, de ez a hite
majdnem két évtizedig öncsalódásnak bizonyul. Az 1763-ik évtől
1768-ig kutatja a metafizika módszerét s azt gondolja, hogy «már meg
is találta, miután sokszor feldűlt a kocsija» – írja LAMBERTnek.
Könyvét kiadója már hirdeti is a lipcsei húsvéti könyvvásárra, de
a mű nem jelenik meg. Közben kidolgozza a tér és az idő elméletét,
a mundus sensibilis magyarázatát (1770), de csakhamar kitűnik,
hogy még keményebb dió ránézve a mundus intelligibilis ismeretkritikai
fölépítése: ez még több, mint egy évtized munkája. 1772-ben
ezt jelenti HERZ udvari tanácsosnak írt levelében: «A fődologgal,
azt hiszem, készen vagyok: α tiszta észnek egy kritikáját tudom már
megjelentetni, amelynek első részét, a metafizika forrásairól, módszeréről
és határairól szólót, körülbelül három hónap múlva közre
fogom bocsátani.» Csak a következő év végén ír újra HERZnek: hiába
keres Κ betű alatt egy bizonyos nevet a lipcsei könyvjegyzékben;
könnyű szerrel fényelegtethetné ott ezt a nevet; most azonban olyan
fogalom birtokába jutott, amely a metafizikának eddigi titokzatos
rejtvényét megoldja. Ezt a tudományt, amelynek fölépítésén a fél
filozófiai világ eddig hiába dolgozott, át fogja majd alakítani. «Most
már – folytatja -nyakasán megmaradok annál a szándékomnál, hogy
nem engedek az írói viszketegnek s nem keresek könnyebb s kedveltebb
mezőkön dicsőséget, amíg tüskés és kemény földemet az általános
kimunkálás számára szabaddá nem tettem. Nem hiszem, hogy
sokan kísérelték meg azt, hogy egy tervezete szerint egészen új tudományt
vázoltak fel s egyben teljesen ki is dolgozták. Hogy micsoda
fáradságot és időt kellett fordítanom a felosztások módszerének,