A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

179
fölajánlok.» Jött ment idegennek, tervkovácsnak, szerencselovagnak,
kalandornak nézik és nevezik a tudósok és a kormányférfiak, mert a
fölfedezendő területeken alkirályi és főkormányzói állást követel
magának, emellett «a világtenger admirálisa» címet. Mindezt a szegény
egyszerű hajós végre is megkapja, elindul s izzón megfogant problémáját
sikerrel megoldja.
A «véletlen» fölfedezéseknek most feltárt példáiból megállarjíthatjuk,
hogy a véletlen szerepe annál kisebb, minél magasabb fokán áll
a tudomány a módszertani fejlettségnek s minél általánosabb elméletekkel
rendelkezik. A véletlen szerepe inkább csak egyes tények
felfedezésére korlátozható, de semmi esetre sem vonatkozhatik a
tényeket szervező vezető eszmék, törvények, hipotézisek s elméletek
fölfedezésére. «Véletlennek» legfeljebb a felfogás alkalma nevezhető.
Azt még megengedjük, hogy GALVANI véletlenül fedezte fel a galvánáram
tényét a béka combok rángatódzása láttára. De a galvánáram
igazi természetét VOLTA elméleti szeme fedezte föl. Nem elég a puszta
tény fölfedezése, erre valóban a folyamatok «véletlen» találkozása is
adhat alkalmat, hanem szükséges a tény nagy összefüggésbe állítása,
gondolati értékének fölismerése, egy elv magaslatára emelése is.
A csupasz tény a közönséges elme számára nem sokat mond, az
igazi kutató elme előtt azonban egyszerre fáklyaként világít s egy
sereg összefüggésre derít fényt: problémákat fogantat lelkében.
4. Minden megismerés egy alany, egy én által való megismerés.
Vele szemben áll a tárgy, amelyet az alany megragad. Minden megismerés
tehát szubjektumhoz van kötve, ha mindjárt tartalma objektív,
tárg3dlag igaz is. Mivel azonban minden tárgy vonásaiban és
más tárgyakhoz való sokrétű viszonyaiban minőség és mennyiség
szempontjából határtalanul gazdag, a maga teljességében soha sem
ismerhető meg. Ezért minden megismerés eleve föltételez bizonyos
kiválasztást, a tárgy bizonyos mozzanatainak szelekcióját, amelyet
a megismerő alany bizonyos szempontokból, bizonyos állásponton
visz végbe. Már ebből következik, hogy a megismerésben, a problémák
megfoganásában s a tudományos kutatásban, a megismerő
alany lelki alkata, személyes szempontkészlete, a tárgyhoz való egyéni
közeledési módja, értékelő állásfoglalása jelentős szerepet játszik.
A szempont, az álláspont, amelyből az alany a tárgyat megismerni
törekszik, a kutatók személyes lelki struktúrája szerint különböző.
A kutató személyiségében tudattalanul és óhatatlanul bennerejlik
valamiféle értékelő álláspont mint benső hajtóerő, amely az említett