A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
229<br />
meglévő anyagot, új szempontból integrálja, új összefüggésbe ágyazza be.<br />
Ebben rejlik teremtő ereje. A problématudatnak meglepő gyors átszervező<br />
munkája, hirtelen relief szín játéka azonban maga titokzatos<br />
probléma. Megoldatlan kérdés: hogyan jutunk a problémamegoldó<br />
összefüggések belátására? tnikép megy végbe a rációknak vagy a<br />
kauzáknak hálózatába való bepillantás, amely éppen a célunkkal<br />
kapcsolatos viszonyt ragadja meg? hogyan látjuk meg egy logikai<br />
alap rejtett következményét vagy egy következmény (gondolat)<br />
addig föl nem ismert logikai alapját? mikép tapint rá elménk egy ok<br />
hatására s egy hatás okára? hogyan ragadjuk meg a-t b-ből s b-t<br />
a-ból? vagy legalább is a-ból b-nek bizonyos vonásait?<br />
A ,hogyan’ kérdését megoldatlanul hagyva, a <strong>gondolkodás</strong> lélektani<br />
vizsgálata egyszerűen mint ostényt megállapítja, hogy a teremtő<br />
<strong>gondolkodás</strong>ban, akár ideális, akár reális tárgyakat kutat, szintetikus<br />
belátás rejlik. Ezt az teszi lehetővé, hogy egy ideális vagy valóságos<br />
tárgyalkat rendszerint néhány mozzanatból, bizonyos nézőpontokból<br />
felépíthető. A tárgynak nem minden lehető aspektusa szükséges felépítéséhez.<br />
Egy adott tárgyalkat az eddigi nézőpontokkal szemben<br />
új oldalakról, új irányokban, új összefogásokban, új egészekben és<br />
ezek kombinációiban szemlélhető. Ezeken alapszik a szintetikus<br />
belátás evidenciája, új jelentésösszefüggések szembeszökősége, ami<br />
viszont minden problémamegoldás alapja. A szintetikus viszonybelátás<br />
azért lehetséges, mert egy bizonyos alakban adott s bizonyos<br />
szempontokból jellemzett tárgyalkat vagy tényállás, ha anyaga azonos<br />
marad is, új, vagyis az eddigi jellemzésben nem adott szempontokból<br />
is leolvasható a tárgy tulajdonságainak implikációja alapján.<br />
(DUNCKER i. m. 92.)<br />
A <strong>tudományos</strong> <strong>gondolkodás</strong> a szétszórtnak, a különneműnek látszó<br />
adatok viszonyának szintetikus belátása. így fogja fel már a <strong>gondolkodás</strong>t<br />
Sz. ÁGOSTON Vallomásaiban (X. könyv. XI. fejezet): «Gondolkodni<br />
annyit jelent, mint az adatokat bizonyos szétszórtságukból<br />
összeszedni (id est velut ex quadam dispersione colligenda), ezért<br />
latinul cogitare. Ugyanis a cogo és cogito a co-ago és co-agito-ból való<br />
(összehajtok, egybeterelek), ahogy ago-agito, facio-factito. Ezt a cogito<br />
igét a lélek sajátszerüen magának követelte, hogy ne bármiie, hanem<br />
csak arra, amit a lélekben gyűjtünk egybe, azaz kapcsolunk<br />
(co-agitare) össze, használjuk sajátlagos értelemben a gondolkodni<br />
szót.» A szavak etymonja mutatja meg mindig legjobban azt az<br />
ős szemléletet, ahogyan a hajdani egyszerű ember a jelenségek<br />
lényegét meglátta. A co-agito-ban is nagyszerű elfogulatlan meg-
Change language