A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

VIII.
PROBLÉMATUDAT ÉS EMLÉKEZET.
1. Az emlékezet a problématudat szolgálatában. 292. 1. – 2. Teremtő gondolkodás
és hiányos emlékezet. 295.1. – 3. Az emlékezet specializálódása. 297. 1. –
4. A gondolkodás eredetisége és a jó emlékezet. 298. 1. – 5. A jó emlékezet
csökkenti a probléma-ingert. 300. 1. – 6. A jó emlékezet az értelemnek látszólagos
pótléka. 300. 1. – 7. A produktiv és reproduktiv tudós: investigator és
homo eruditus. 302. 1. – 8. E két tipus szerepe a természettudományokban
és a szellemi tudományokban. 306. 1. – 9. A kultúrateremtő s a kultúramegőrző
ember. 309. 1.
1. Ha a probléma megfogant, a feladat eszméje, mint kristályosodási
tengely körül csoportosulnak a tudat tartalmai. Ezért a teremtő
gondolkodásnak nagy hasznára van a gazdag és hű emlékezet: alkalmas
képzetanyagot bocsát új kombinációk céljára a kutató rendelkezésére.
Az emlékezet mintegy nyersanyagot szolgáltat az addig
észre nem vett, eredeti analógiáknak, rejtett hasonlóságoknak és
különbségeknek, új viszonyoknak felismerésére. Az emlékezet akkor
hasznos a kutató elme számára, ha mozgékony és hajlékony: a képzetek
mintegy együttrezegnek a problématudattal, folyton átalakulnak,
egymást áthatják, nemcsak könnyen mobilizálhatók, hanem a
legkülönfélébb kombinációba is könnyen lépnek be.
Emlékképeink maguktól is folyton változnak, elhalványulnak, vonásokban
szegényebbé válnak, automatikusan új meg új kapcsolatba
jutnak. Az emlékezet anyaga rendszerint plasztikus: céljainkhoz,
feladatainkhoz, erőfeszítéseinkhez alkalmazkodik, nem marad mereven
eredeti bevésett formájában, kellő időben céljainkhoz simulva
rendelkezésre áll. A nagy fölfedezők és gondolkodók mozgalmas,
kíváncsi és nyilt szellemek, akik nagyszerűen tudnak parancsolni
emlékezetüknek abban az irányban, amelynek vonalában problémájuk
ingerli őket. Én-jük előtt lebeg a cél, a probléma megoldása s emlékezetük
úgy működik, hogy eleve kiküszöböli magából azt, ami a