A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

256
kor nrntegy a léleknek bizonyos irányú polarizációja áll be, amelyet
állandó hiányérzés és belőle fakadó egyirányú makacs figyelmi hajlam
jellemez. Mikor NEWTONt megkérdezték, vajjon hogyan fedezte
fel a gravitáció törvényét, azt felelte, hogy mindig reá gondolt.
A szellem birodalmának meghódításában is érvényesül a gondolat:
divide et impera, ne egyszerre, hanem egymásután! Egy eke egyszerre
csak egy földet tud szántani: az elme is csak egy problémára tud teljes
érzelmi és értelmi erővel rászegződni.
A probléma a tudatban mintegy kristályosodási tengellyé szilárdul,
amelyre a kutatónak egész értelmi, érzelmi és akarati valója
folyton ráirányul. Igen jellemző erre az állandóan feszült lelki állapotra,
amelyben az irányérzelem jelentős szerepet játszik, SEMMEL-
WEIS problématudata és felfedező gondolatmunkája. Sok nő hal meg
SEMMELWEIS szülészeti osztályán gyermeklázban, sokkal többen,
mint a másik párhuzamos osztályon, ahol a tanársegédeken kívül
csak a bábanövendékek és nem az orvostanhallgatók foglalkoznak a
betegekkel. Egy időben SEMMELWEIS hosszabb ideig távol marad s
ekkor osztályán a gyermekágyi láz eseteinek száma egynegyedre csökken.
Közben az egyik boncoló professzor hullaméreggel való fertőzés
következtében meghal, még pedig ugyanolyan tünetek között, mint a
gyermeklázban szenvedő asszonyok: a nyirokedények és vérerek feltűnő
gennyedése a közös jelenség, csakhogy ez a professzor karján, a
szülőnőknél az alhasi szervekben mutatkozott. SEMMELWEIS, akit régen
kínoz a gyermekágyi láz okainak problémája s folyton erre gondol,
rögtön felismeri a megegyezést, az általánosnak két hasonló esetét.
Előveszi boncoló jegyzőkönyveit s összehasonlítja a professzor holttestének
boncolásáról szóló följegyzéssel. Erős izgalom tör ki rajta.
Sokat töpreng azon, hogyan lehetnek a tünetek azonosak? hogyan
kerül a szülőnőkbe a fertőző hullaméieg? Az okot folyton keresi, a
probléma állandóan űzi-kergeti, az erős irányérzelem következtében
se éjjele, se nappala. Gyötrő problématudata így okoskodik: a professzor
ujját egy ügyetlen medikus boncolás közben megszúrta s a
seb fertőződött; a gyermeklázasoknak is a szülés után sebük van,
tehát ez is fertőződik. De mitől? Hirtelen eszébe ötlik, hogy jómaga
sok hullát boncol munkatársaival, az orvostanhallgatókkal s aztán
osztályára megy a szülőnők vizsgálatára. Vajjon nem ő fertőzi be a
medikusokkal együtt hullaméreg útján a szülő nőket? Fölvillan elméjében,
hogy néha maga is érzi kezének hullaszagát, ha a boncolás
után meg is mossa: valami csekély hullarészecskék kezén maradhatnak.
Ezek az okai nyilván a szülő asszonyok fertőzésének. Ahogy a