A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
109<br />
tudományok egész térképén, a globus intellectualis-on, iparkodik tájékozódni<br />
és sokoldalúságra, egyetemes látókörre törekszik szert tenni,<br />
akkor könnyű szerrel az ósdi polyhistor, a felületes műkedvelő, a terméketlen<br />
szellem, a naiv ábrándozó filozófus hírébe kerül. Korunk<br />
<strong>tudományos</strong> kultúrájában tagadhatatlan ez a benső antinómia: az, aki<br />
az igazságra szomjazik, vagy egyoldalú és korlátolt szemhatárú szakember<br />
s mint ilyen termékeny és nélkülözhetetlen megismerő munkát<br />
végez, vagy pedig sokoldalú és egyetemes látókörű, de ekkor magát<br />
minden ismeretkörbe illetéktelenül beleártja s így felületes.<br />
Ezt az ellenmondást azonban túlságosan kihegyeztük. A szakkutatás<br />
és az egyetemes látás látszólagos ellentétét a lényeglátó<br />
tehetségek, éppen a tudomány vezéregyéniségei, bizonyos fokig ki<br />
tudják egyenlíteni. lángelméjük éppen abban rejlik, hogy bármely<br />
ismeretkörre esik tekintetük, az alapvető lényeget rögtön meglátják<br />
s a szakeredményeket magasabb és egyetemesebb kategóriák alá<br />
foglalják. A világ ugyanis egy s a neki megfelelő ismeretrendszer is<br />
egy: csak az emberi elmének gyarlósága és korlátoltsága miatt szükséges<br />
az a szellemi ökonómia, amely a kutatás ágai közé határvonalakat<br />
húz. Ezek azonban folyékonyak, egyik tudomány folyton átnyúlik<br />
a másikba, ideiglenes elhatárolásukat csak a munkafelosztás<br />
teszi szükségessé, minthogy egy elme mindennel egyszerre nem foglalkozhatik,<br />
hanem csak oly problémákkal, amelyek irányában érdeklődést<br />
és tehetséget érez magában. A <strong>tudományos</strong> fejlődés nagy<br />
rétegforgatóiban azonban megvan a tehetség arra, hogy egyszerre<br />
több irányban lássanak, szakkutatásukat egyetemes elvi magaslatra<br />
emeljék, ahonnan egy sereg szaktudomány területét bevilágító nagy<br />
igazságok vezető fénye árad szét. Ilyen egyetemes, lényeglátó elme<br />
ARISTOTELES, GALILEI, NEWTON, Θ,ΕΘΒΝΘΖ, HELMHOLTZ, PASTEUR stb.<br />
Ezek nem ismerték a tudományokat szétválasztó demarkacionális<br />
szakvonalakat: tárgyukat egyetemesen kutatták, függetlenül attól,<br />
hogy problémáikat a szellem logikai bürokráciája a tudományok<br />
melyik fiókjába zárta. Az egyoldalú szakember azonban, a tudománynak<br />
egyébként érdemes mesterembere, nem tud «szakja» fölé emelkedni;<br />
szellemi horizontját mesterségesen leszűkíti. I,elki alkatának<br />
szűkössége miatt nem tudja észrevenni, hogy a maga szakhatárán<br />
túltekintő egyetemes látás szakmunkáját is megtermékenyíti, tágítja<br />
s megnemesíti, új szempontokra figyelmezteti, kategóriáinak köret<br />
messze kiterjeszti, széles összefüggésekbe állítja. Erre a tágasköru,<br />
elvi, egyetemes látásra való készség nemcsak a kutató <strong>tudós</strong> <strong>lelki</strong><br />
struktúrájának elengedhetetlen vonása, hanem nagy jelentőségű és
Change language