A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
274<br />
14. A <strong>tudós</strong> dölyf nincsen összhangban a kutatásnak igazi szellemével:<br />
minden kutatóra, ha egy problémát megoldott, az új<br />
összefüggések nyomán újabb kérdőjelek kampói merednek. Minél<br />
szélesebb a tudás köre, annál nyomasztóbb és tágabb a nemtudás<br />
területe. A problématudatnak az a természete, hogy a megoldások<br />
ellenére is mintegy önindukcióval a tudatlanság tudatát fokozza,<br />
tehát a magabízó és öntelt gőg helyett éppen a szerénység és az<br />
alázatosság érzésének fölkeltésére alkalmas. A tudásgőg rendszerint<br />
a túlzó racionalizmusnak velejárója. Az, aki feltétlenül hisz az<br />
észnek megváltó erejében, azt is hiszi, hogy minden kérdést pusztán<br />
eszével megoldhat s gőgösen megvetve a multat, a világnak s emberi<br />
társadalomnak történetmentes észszerű képét szerkesztheti meg.<br />
Ilyenek a felvilágosodás századainak, amilyen a Kr. e. V. és a Kr. u.<br />
XVIII. század, tipikus gondolkodói, akik mindenre az ész kritikai<br />
marólúgját öntve a «tudomány haladása» nevében sürgetik a világ<br />
új rendjét. A tudománynak ettől a kollektív kritikai gőgjétől egy<br />
század fia sem mentes. Sok gőgös <strong>tudományos</strong> fő mállasztja el az<br />
értékek évezredes szilárd tábláját s építő helyett romboló hatalommá<br />
növekszik.<br />
A gőg ellenszere a tudományban nem a másokkal szemben,<br />
hanem elsősorban önmagunkkal szemben folytatott egészséges szkepszis,<br />
termékeny önkritika. Ez egyben a szerénységnek, a gőg ellentétének<br />
<strong>lelki</strong> forrása. A valódi <strong>tudós</strong> nem szédül meg felfedezett igazságának<br />
rá is sugárzó fényétől, a bámulattól és a dicsérettől: <strong>lelki</strong><br />
szeme előtt nyugtalanító hangulattal terül el a még ismeretlennek.<br />
kimeríthetetlenül nagy óceánja. Krre a <strong>tudós</strong> logikai szerénységre<br />
igen jellemzők a nagy bacilluskutató KoCHnak szavai. Az ő kutató<br />
géniuszának titka után kérdezősködőknek így felelt: «Mi az én titkom?<br />
Az, hogy olyan keményen dolgoztam, ahogy csak kitelt tőlem.<br />
Miért nagyobb életem sikere, mint a legtöbb emberé? Azért, mert<br />
az orvosi kutatások birodalmában olyan tájakra tévedtem, amelyeken<br />
az arany ott feküdt az út mentén. Csak le kellett hajolnom érte:<br />
ez pedig nem nagy érdem.»<br />
Az igazi nagyszabású kutató élénken érzi, hogy bár számos problémát<br />
önerején oldott is meg, de ezek a problémák is a tudomány fejlődésének<br />
folytonosságába voltak beágyazva: ő csak a meglevőnek<br />
folytatója, tehát nem eshetik bele a gőg genyező önimádatába. A <strong>tudós</strong><br />
szerénység <strong>lelki</strong> indítékaiba mély bepillantást enged a XIX. század<br />
egyik legeredetibb és legsokoldalúbb kutatójának, HELMHOLTZnak<br />
szava: «Én is voltam többször oly helyzetben, hogy egyes mate-
Change language