A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

288
il pensiero) szobrán Firenzében és RODIN Le penseur-bronzszobrán
a párizsi Panthéon előtt. A beilini egyetem előtt álló Humboldtszobornak
művésze is a nyugodt, magábahajló, ülő testtartást
választotta a kutató gondolkodás jellemzésére.
A koncentrált figyelemmel végbemenő tudományos gondolkodásnak
kísérőjelenségei egyébként nagy egyéni különbségeket mutatnak.
Vannak teremtő gondolkodók, akik akkor jönnek legjobban a
szellemi munka lendületébe, ha valamiféle testi mozgást visznek
végbe. HELMHOLTZ említi, hogy igazi eredeti gondolatai sohasem az
íróasztalnál születtek meg, hanem hegyi séta alkalmával napos időben.
(Vorträge und Reden. I. 15. 1.) AMPERE csak állva és mozogva
nyerte el szelleme igazi lendületét (Arago emlékbeszéde). MONTAIGNE
azt mondja, hogy «gondolatai alusznak, ha ülve marad; esze csak
akkor működik, ha mozgatja lábát; akik nem könyvekből tanulnak,
azok mind így vannak.» (Essais. III. 3.) NIETZSCHE is csak járva
tudott igazán gondolkodni; a szabadban való gondolkodás embere
volt, a hegyek magas régióiban járva elmélkedett, gondolatait mintegy
«kijárta» magának. A járás ritmusa benne lüktet prózájában. «Csak
olyan istenben hihetnék, – énekli Zarathustra – aki táncolni tud.»
S NIETZSCHE istenei mind tudnak is táncolni. Stílusában a szavak
elevenen élnek, gondolatokat táncolnak és szemléletesen festenek..
«A mondatok hosszúságát és rövidségét, a pontozást, a szavak megválasztását,
a szüneteket, az érvek sorbaállítását – mind mint
valami taglejtéseket kell éreznünk» – mondja NIETZSCHE, a nyelvnek
egyszerre mozgásművésze, muzsikusa, festője és költője. Műveit
úgy olvashatjuk, mint a muzsikus a partitúrát: halljuk, amit olvasunk
tőle s önkénytelenül mozgásokat idegzünk be, amelyek a tartalmat
kísérik. – SIEMENSt, a nagy mérnököt is a mozgás segítette
gondolatai vajúdásában. Azt írja GALTONnak, hogy «egy gépet legjobban
sétaközben tud kigondolni, jobban, mint tollal kezében asztalánál
ülve.» ROUSSEAU saját vallomása szerint legjobban botanizáló
kirándulásai alkalmával a nap forró sugarai alatt járva mélyedt el
gondolataiba. ARAGO említést tesz egy francia íróról, aki éppoly jól
szónokolt, mint írt, de csak akkor, ha jobblábát olyanformán
szorította ballábához, mint a trójai kígyó fonódik Laokoón karjai
körül.
8. A probíématudatnak egy feladatra való szegződéséből természetszerűen
folyik, hogy a kutatók jobbára az intenzív figyelmi
típusba tartoznak, amely egy időben csak egy tárgyra irányul, nehe-