A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

III.
A TUDOMÁNY, MINT TEVÉKENYSÉG,
EREDMÉNY ÉS ESZMÉNY.
1. A tudomány, mint igaz tételek kutatása. 24. 1. – 2. A tudomány, mint
tételek rendszere. 24. 1. – 3. A tudomány mint végső logikai eszmény. 25. 1. –
4. A tudomány tárgyainak köre. 26. 1.
1. Megismerés, tudás, tudomány: ezeket a szavakat eddig felváltva
használtuk. A ,tudomány' is egyike a mindennapi életben
azoknak a szavaknak, amelyek igen különböző fogalmi árnyalatok
szimbólumai; olyan pénz, melyet folyton forgatunk, anélkül, hogy
értelmét pontosan lemérnők.
A tudomány először is jelentheti mindazt a tevékenységet, mely
igaz ismeretek megszerzésére irányul. Ebben az értelemben tehát a
tudomány nem kész, már megállapított ismeretek foglalata vagy
η ennek pusztán passzív bírása, hanem folytonos kutatás új igazságok
után. A kutató tudós tudományon egyáltalán nem azt az ismerettömeget
érti, amely valamely tankönyvben készen található. Ha tudományos
munkáról, tudományos intézetről, a tudomány haladásáról
vagy az államnak arról a kötelességéről van szó, hogy a tudományt
előmozdítsa, akkor tudományon mindig céltudatos megismerő tevékenységet
értünk, amelynek lelki forrása az emberiségben mindig
bennszunnyadó «igazságra törő akarat» («Wille zur Wahrheit»).
2. Ettől az élő, aktiv dinamikus tudománytól, vagyis tudományos
kutató tevékenységtől meg kell különböztetnünk ennek eredményét:
az ismereteknek azt az ideiglenesen kész összefüggő rendszerét,
amely pl. a tudományos kézikönyvekben található. Az előbbi
kutató munkát ARISTOTELES S7cía::aa\)-ai-nak mondja, az utóbbit
pedig mint a kutatás eredményének bírását έπηζηήκε-nek. Ilyen
értelemben használjuk a tudomány szót, ha valakiről azt mondjuk.