A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

298
kodó kutató, mint amilyen a leíró természet- vagy szellemi tudományok
képviselője, emlékezetét önkénytelenül az érdekkörébe vágó
tényekre specializálja. DARWIN, a nagy megfigyelő, a GALTON kérésére
írt önjellemzésében így állapítja meg emlékezeti típusát: «Jó
emlékezetem van nagyszámú tények megtartására. Bizonyos határozott
tárgyak, egy szelet hús, szőlő, körte, tányér és egyéb tárgyak,
amikor befejeztem az étkezést, később is oly élesen vannak lelki
szemem előtt, mint valami fotográfiák. Ezek a tárgyak tökéletesen
jelennek meg előttem alakjukban és színükben. Ellenben nem hiszem,
hogy tehetségem lenne a matematika iránt. Nem tudok egy óra
múlva négy számjegyet fölidézni» (Life and letters of Darwin, ed.
by his son Fr. Darwin. II. köt. 513. és 593. 1.). Igen finom megjegyzései
vannak DARWINnak az emlékezet illúzióira nézve, amelyek
gondolkodása közben bizonyos adatoknak problématudatával való
együttrezgéséből támadnak, miközben a föltevésével ellenkező adatok
nem idéződnek fel. Vigyáznia kellett tehát arra, hogy a föltevésével
ellenkező eseteket följegyezze s ne emlékezetére bízza. «Azt tapasztaltam
ugyanis, – írja önéletrajzában – hogy az ilyen tények és
gondolatok sokkal inkább elrepülnek emlékezetemből, mint az elméletemre
nézve kedvezők. Ennek a jegyzetcsináló szokásomnak köszönöm,
hogy nagyon kevés ellenvetést tettek nézeteim ellen.» (Autobiography
of Ch. Darwin. 60. 1.). «Emlékezetem – mondja később
(u. o. 75. 1.) – terjedelmes ugyan, de idővel bizonytalan; alég arra,
hogy óvatossá tegyen homályos szavával, hogy valamit megfigyeltem
vagy olvastam már, ami ellenkezik következtetésemmel, vagy
arra figyelmeztet, ami ennek kedvez. Egyébként oly szegényes emlékezetem,
hogy sohasem voltam képes többre emlékezni, mint néhány
nappal azelőtti tényre vagy költemény-sorra.» DARWIN tehát kiemeli
emlékezetének specializálódását a maga szakbeli megfigyelési anyagára.
Emlékezetét «egyébként» szegényesnek minősíti. Utóképszerű
emlékezete kitűnő volt, mert hisz GALTONnak írt önmegfigyelése szerint
a bevésés után a tárgyakat «fotográfiaszerűen» tudta egy ideig
felidézni.
4. Bármilyen jelentős szolgálatot tesz is a problématudatnak a
gazdag nyersanyag szállításával a terjedelmes és könnyen felidéző
emlékezet, éppoly súlyos károkat is okozhat neki. Az anyag bősége
sokszor ellenségesen viselkedik az önálló s új összefüggéseket meglátni
hivatott gondolkodással szemben s alkalmas arra, hogy a problématudat
föllobbanását elfojtsa. Azt a kutatót, akinek igen jó és