A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
133<br />
annexió ellen: «A jelenkor egyik legcsodálatosabb tévedésének kell<br />
tekintenünk, hogy annyian hallgatnak azon álpróféták szavára, kik<br />
a vallás dogmái helyett természettudományi dogmákat kínálgatnak<br />
középkori türelmetlenséggel, de történeti jogosultság nélkül. Az igazi<br />
természet<strong>tudós</strong> az ilyen önámítástól távol áll, tudja, hogy osztályrészéül<br />
a természet végokaival szemben a lemondás jut, de azért nem<br />
csügged el, mint Faust, ki véges munkáért végtelen jutalmat követelt,<br />
hanem ernyedetlenül halad előbbre az elérhetetlen cél felé s<br />
örömet talál magában a kutatásban s azokban az eredményekben,<br />
melyeket az emberiség jólétének előmozdítására értékesít.» (A M. T.<br />
Akadémia Évkönyvei. 1877. XVI. köt. 58. 1.)<br />
Az elméleti embernek harmadik, metafizikus típusa, nem a szaktudomány<br />
ismereteiben látja a vallás pótlékát, hanem a filozófiában.<br />
Tipikus jelenség, hogy számos szakbúvár, főkép élete vége felé,<br />
eszének megismerő törekvését nemcsak a világ egyes jelenségkörére,<br />
hanem az univerzum egészére is bátran kiterjeszti; meg van győződve<br />
arról, hogy a mindenség örök és változatlan alapját és okát, az Abszolútumot<br />
is fogalmainak és következtetéseinek hálójába foghatja és<br />
racionalizálhatja úgy, ahogy a világ jelenségeit szaktudománya körében.<br />
Ez egyébként a filozófusnak sajátszerű célja: a világ egészét<br />
logikus és egységes gondolatrendszer hálójába fogni. Az ilyen <strong>lelki</strong><br />
alkatú <strong>tudós</strong>, akiben a metafizikai spekulációra való hajlam uralkodik,<br />
megismerő képességét önkénytelenül korlátlannak tartja s az<br />
ész munkáját a vallásos értékfelfogás terére is kiterjeszti: a vallás<br />
tárgyát, az Abszolútumot, az ész spekulatív eszközeivel akarja megismerni.<br />
Ez a típus az elméleti ember racionalizáló szellemi magatartását<br />
a végletekig kiéli. Azt hiszi, hogy a világ egészét gondolatrendszerbe<br />
foglaló munkáját mindenben az észszerűség hatja át, pedig<br />
ennek titkos hajtóereje a lelkében lappangó vallásos érzés: metafizikai<br />
gondolatrendszert szerkeszt, de ez végső elemzésben logizált<br />
vallásos érzelem. A fogalmi architektúra mögött a vallásos tudatnak<br />
irracionális érzelmi forrása húzódik meg, amely az okoskodások,<br />
észbeli következtetések öntudatlan gerjesztője. Erre kellő fényt<br />
derítene PLATON, ARISTOTELES, SPINOZA, LΕΘΒΝΘΖ, FICHTE és HEGEL<br />
<strong>lelki</strong> <strong>alkata</strong> és művei viszonyának tüzetes elemzése.<br />
A vallásos érzelemmel több tekintetben rokon a kutató lelkében<br />
az univerzum szemléletéhez fűződő esztétikai érzelem. A kutató<br />
ugyanis a természet nagy törvényeinek megállapítására sóvárog.<br />
A természet általános törvényeknek van alávetve, ezekben a<br />
<strong>tudós</strong> rendet és harmóniát talál, amely legjobban kielégíti szellemét:
Change language