A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

194
noha az akkori eszközökkel is könnyen megpillanthatta volna s noha
neki már a polarizált fényről számos új gondolata volt. GALILEI
csak hosszú idő multán, először sokáig téves úton járva, fedezi fel
eséstörvényét, hasonlókép OHM elektromossági törvényét, bár később
látható volt, hogy alig lehet ezeknél egyszerűbb törvény. BUN-
SEN, aki a legfinomabb módon elemezte a levegőt és a gázokat, mégsem
fedezte fel az argont, a levegőnek közönséges alkatrészét, noha
már PRIESTLEY régen rámutatott a levegő nitrogénjének nem egységes
voltára. GAY-LUSSAC-ot egy hajszál választotta el attól, hogy
fölfedezze a klórt, MAYOWt, hogy fölfedezze az oxigént. A XVI. század
végén CESALPINOnak már finom észrevételei vannak a vérkeringésre,
különösen a tüdőn átmenő kis vérkeringésre vonatkozólag,
de igazában mégis három évtized múlva HARVEY fedezi fel. BRÜCKEnek
csak egyetlen gondolati lépésre van szüksége, hogy föltalálja a
szemtükröt, de ezt a lépést a fiatal HELMHOLTZ esze teszi meg. A problémák
fölvetése és megoldása tehát nemcsak a tárgyi logikai hajtóerőn,
hanem a tudósnak személyes látóképességén is fordul meg r
mindazokon a tulajdonságokon, amelyeket mint a vérbeli kutató
lelki alkatának jegyeit a fönnebbiekben már tüzetesen megvizsgáltunk.
Az emberi elme lomhasága a logikummal szemben néha szinte
megfoghatatlan. LEEUWENHOEK már a XVII. század végén, fölfedezve
a nagyítót, a baktériumokat pontosan lerajzolta, élő állatkáknak
minősítette őket, amelyek a kagylók lárváit megeszik. Nélkülök
az elszaporodott kagylók már régen eltorlaszolták volna a holland
csatornákat. De senkinek sem jutott eszébe ezen a nyomon, hogy a
LEEUWENHOEKtól fölfedezett mikroszkopikus állatkák nemcsak a
kagylókat, hanem az embert is pusztíthatják. Egy századdal később
SPALLANZANI megállapítja, hogy nincs ősnemzés, a tápfolyadékok
bomlását a levegőből származó parányi élőlények okozzák, amelyek
elpusztulnak, ha a folyadékot hosszabb ideig főzzük. Nagyítóján megfigyelte,
hogy az elszigetelt baktériumok hasadás útján szaporodnak.
És mégsem gondolt rá megint senki, hogy ezek a mikroszkopikus
lények betegséget okozhatnak. Újra egy századnak kellett eltelnie,
amikor végre a kémikus PASTEUR eleven esze rájött a mikrobák
kórokozó természetére. A logikus gondolat megtalálására éppen két
századra volt szüksége az emberiségnek.
12. Bár a problémákat mindig az egyén személyes ereje oldja
meg, tagadhatatlan, hogy a problématudatnak kollektív oldala is van:
a probléma helyzete történeti adottság, amely bizonyos fokig meg-