A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

97
BOLYAI megrázó szavakkal emlékszik vissza utolsó találkozásukra,
amikor elbúcsúztak: «GAUSS Braunschweigból írt volt, hogy határozzak
napot és helyet Göttingán kívül, amikor és ahol még egyszer
találkozzunk; mindenkor pontosan, akkor is azon egy órában érkeztünk
gyalog Clausthalba, a honnan reggel egy tetőig kísértem el s
egy haldokló búcsúkezével váltunk el, csaknem némán, azon egy
zászló alól kétfelé küldetve, azzal a különbséggel, hogy ő a dicsőség
templomába hatott fel, én pedig elestem.» (Erdély öröksége. IX. köt.
142. 1.).
MONGE és BERTHOLLET, a nagy matematikus és kémikus, tudományos
barátságáról ARAGO fényes himnuszt zeng a MONGEról tartott
emlékbeszédében. Barátságuk akkor kezdődik, amikor együtt
választja be őket tagul a francia akadémia (1780). «Ha a matematikust
kérdezték – mondja ARAGO – miért szereti a kémikust, akkor azt
felelte, amit MONTAIGNE mondott barátjáról, L/A BoETiE-ről: ,Mert
én..., mert ő... Mi egymást ismertük, mielőtt egymást láttuk, elég
volt az az értesülés, amit egymás felől hallottunk. Mi neveink által
ölelkeztünk össze. MONTAIGNE csak négy éven keresztül élvezhette
LA BOËTIE szelíd barátságát és társaságát: MONGE és BERTHOLLET
benső viszonya egy harmad századnál tovább tartott. A Périgord-beli
két filozófusnak az volt a meggyőződése, hogy a barátság felold
minden egyéb, kötelezettség alól, ezt a legbensőbb visszavonultságban
élvezték, koruk bajaitól elfordították szemüket, csak önmaguknak
éltek. Ellenben MONGE és BERTHOLLET tevékeny részt vettek
nagy forradalmunk eseményeiben. Az erős megrázkódtatások, amelyek,
sajnos, ellenséges táborokba sodorták a férjet és a feleségét, az
apát és a fiút, a fiút és a leányt, a matematikus és a kémikus közé
még csak a pillanatnyi félreértésnek árnyékát sem vetették. Ó bár
lehetnék oly szerencsés, hogy önök szemei elé tárhatnám a Nílus partjain
írt leveleket, amelyekben a NAPOLEON katonai expedícióját tudományos
kutatóként kísérő MONGE lelkesült kifejezésekben festi ezt a
mintaszerű és egész életet megszépítő barátságot! Ezek a levelek a
legelfogultabb szellem előtt is igazolnák, hogy a tudományok művelése
az értelmi erőket fejleszti, a nélkül, hogy a lélek érzelmeit
gyengítené. Ha tagtársunk gyengéd baráti nyilatkozatait olvassuk,
arról győződünk meg, hogy a legnagyobb eretnekség rejlik ROUSSEAUnak
ezekben a szavaiban: Megszűnünk érezni, mihelyt okoskodni
kezdünk.» MONGE később egyszer a császárt arra kéri, hogy BERTHOL-
LETnek, aki a kémiai elemzésekben oly kitűnő számításokat végez,
de nem tud számítani akkor, ha gépek, laboratóriumok, kémiai kísér-