A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
144<br />
számunkra a természettel szemben. Az utilitarisztikus angol lordkancellár<br />
s a remeteként csak gondolatainak önzetlenül élő francia<br />
gondolkodó egyek a tudománynak abban a technikai célzatában,<br />
hogy a kutatás «nemcsak végtelen sok oly fortély kitalálása céljából<br />
kívánatos, amelyek segítségével fáradság nélkül élvezhetjük a föld<br />
gyümölcseit s minden rajta található kényelmet, hanem főkép az<br />
egészség megtartása végett is, amely kétségkívül legelső kincsünk<br />
s a földi élet minden egyéb kincseinek alapja». Ezért a <strong>tudós</strong>nak kötelessége<br />
vizsgálatai eredményeit közölni: «így mindenki ott folytathatja<br />
majd a munkát, ahol elődjei abbahagyták, mindenki többek<br />
életét és munkáját egyesítheti s együttesen valamennyien sokkal<br />
messzibbre juthatnak, mint az egyes ember, ha elkülönítve halad<br />
előre.» DESCARTES már célul tűzi ki a modern természettudományoknak<br />
az újkorban az összes kultúrnépek egymásután következő nemzedékeitől<br />
emelendő hatalmas épületét, amelyet a nemzetközi tudomány<br />
együttműködő szelleme az egész emberiség számára alkot.<br />
Az igazságok megismerésére irányuló közös törekvésnek, a <strong>tudományos</strong><br />
kooperációnak erre a szellemére utal PASCALnak még szebb<br />
szava: «Az embereknek századokon át egymásra következő sora<br />
azonegy embernek tekinthető, aki mindig él és folyton kutat.»<br />
A gőg a tudományban a mások nézetét eleve megveti és agyonbírálja,<br />
a magáét pedig eleve igaznak és jelentősnek tartja. Az igazi<br />
kutató szellemi alkatának egyik leglényegesebb vonása az önkritika,<br />
a maga véleményével szemben kegyetlenül folytatott módszeres<br />
kétségeskedés a doute méthodique. Az igazságot rendületlenül fürkésző<br />
gondolkodó mindig SOKRATES tanítványa marad. Ennek<br />
etűdöm, hogy semmit sem tudok» elve, amelyből sarjadzik ki az igazi<br />
tudásvágy és módszeres kutatás, tör fel kétezer év után DESCARTES<br />
lelkéből: «Egyéb hasznát sem láttam tanulásomnak, mint azt,<br />
hogy mindjobban felderült előttem tudatlanságom.» Kilenc évi<br />
<strong>tudományos</strong> búvárlata legszebb gyümölcsének szerényen ezt tartja:<br />
«Nyíltabban vallottam be, hogy mit sem tudok, mint azok szokták,<br />
kik valamicskét tanultak; inkább okát adtam, miért kételkedem<br />
annyi dologban, mit mások biztosnak tartanak, mintsem hogy kész<br />
elmélettel dicsekedtem volna. Volt annyi becsület bennem, hogy nem<br />
akartam, hogy másnak tartsanak, mint ami vagyok.»<br />
A tárgyias kritika a tudomány haladásának természetes és feltétlenül<br />
szükséges mozgatóereje és eszköze. Csakhogy ennek a kritikának<br />
színezésébe sokszor belejátszik az irigység, féltékenység és gyűlölet<br />
személyes indítéka, amely egy időre az igazságot elhomályosítja. Van-
Change language