A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

152
gazdasági, az esztétikai, a szociális, a hatalmi és a vallásos tipust.
Ezek szorosan összefüggnek az emberi kultúra egyes ágazataiban
rejlő értékirányokkal. Az elméleti életformájú ember fővonásait
SPRANGER a tárgyi megismerésre való törekvésben, az igazság szeretetében,
bizonyos fokú individualizmusban, aszociális magatartásban
s a gazdasági és hatalmi érdektelenségben találja meg. (Lebensformen.
1930.)
31. Az eddigiekben a tudós léleknek ideális típusát alkottam meg,
amely a valóságos életben és a történetben a maga tiszta formájában
sohasem valósult meg ugyan, mert többé-kevésbbé elvonás eredménye,
de jellegzetesen fejezi ki a tudósnak minden korban hasonlókép
jelentkező szellemi magatartását, állandó lelki alaphajlamait s
az ezekből folyó tipikus lelki aktusait és élményeit, az időtől független
azonos tulajdonságait és ezek strukturális összefüggését. A tudósnak
ezt az időtlen ideális típusát, amelynek megszerkesztésében értékelés
és tapasztalat egybeforr, néhány nagy ókori és újkori gondolkodó
jellemzése is szemünkben csak megerősítette.
A tudós lélek vonásainak ez az ideális szkémája az egyes, húsbólvérből
való, konkrét tudósokban mindig csak többé-kevésbbé valósul
meg, a lelki jegyek értékhangsúlya többé-kevésbbé eltolódik bennük,
az egyik jobban kiemelkedik, a másik inkább háttérbe szorul, sőt az
egyik megvan, a másik hiányzik. Minden teoretikus ember ugyanis
egyéniség, már pedig minden egyéniség különszerű, egyszeri, egyetlen,
másoktól kisebb-nagyobb mértékben elütő egyed, akinek a többi
egyéniséggel szemben a közös tipikus tulajdonságokon kívül sajátszerű,
csakis hozzátartozó jellege van. Ez az egyedi jelleg adja meg a
személyiség különszerű bélyegét is. A személyiség az ember öntudatos
énisége, amelyen keresztülszűrődnek a külső világnak benyomásai,
de amely ezeket különféle irányú tehetségével, tevékenységével,
magatartásával sajátszerűen feldolgozza s cselekvése elé célokat tűz
ki. A célokban viszont, amelyeket a személy meg akar valósítani,
értékek rejlenek, nemcsak önfenntartását és önkifejtését szolgáló
szubjektív, hanem személyfeletti, objektívnek tartott erkölcsi és
esztétikai értékek is. A személyiség az ember éniségének egységes
egésze, amely minden megnyilvánulását, értékelő állásfoglalását,
eszményeit, tevékenységét, az élettel s világgal szemben való viselkedését,
tetteit, alkotó munkáját, műveit egységesen és bensőleg
áthatja: azzá teszi az embert, ami a maga sajátszerűségében, személyes
külön jellegében. A személyiség alapja tehát az adott egyéni