A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
69<br />
«Amennyire jómagam meg tudom ítélni, sikeremet, mint <strong>tudós</strong>ét –<br />
bármennyire növekedett is – sokféle és bonyolult elmebeli tulajdonságok<br />
és feltételek határozták meg. Ezek közül a legjelentősebbek<br />
a tudomány -szeretete, egy-egy tárgyon való hosszú <strong>gondolkodás</strong>ban<br />
tanúsított határtalan türelem, a tények megfigyelésében és gyűjtésében<br />
kifejtett szorgalom és az invenciónak s a józan észnek bizonyos<br />
mértéke. Ezekkel a mérsékelt képességekkel, amelyeknek birtokában<br />
vagyok, valóban meglepő, hogy oly jelentős mértékben tudtam befolyást<br />
gyakorolni számos fontos kérdésben a <strong>tudós</strong>ok meggyőződésére».<br />
(Autobiography of Ch. Darwin. The Thinker's library. 1929. 79. 1.)<br />
10. Az igazság szeretete folyton új igaz tételeknek, új viszonygondolatoknak<br />
fölfedezésére sarkall. Éppen ebben áll a <strong>tudományos</strong><br />
kutatás. A kutató <strong>tudós</strong> <strong>lelki</strong> alkatának természetes jegye tehát az<br />
eredetiségre, az addig még nem ismertnek, újnak fölfedezésére való<br />
vágy. Az «új», «eredeti» persze viszonylagos, mert minden új is csak<br />
a régi kategóriák alapján érthető. Az «új» is a meglévő eszmékhez<br />
való kapcsolódás, ezek folytatása, kiegészítése, átalakítása, javítása,<br />
elmélyítése, tágítása. A tudományok története az igazságokról való<br />
felfogásnak folytonos változását tárja elénk. A <strong>tudományos</strong> problémák<br />
és elméletek egymásutánja azonban nem tekinthető a változások<br />
oly sorának, ahol az egyik téma egyszerűen elfoglalja a másik<br />
helyét. Ez az egymásután fejlődést jelent, szerves folyamatot, amelyben<br />
az egyik általánosítás arra szolgál, hogy később ráépüljön egy<br />
még átfogóbb és mélyebb általánosítás. Egyik sem tekinthető véglegesnek,<br />
de mindegyikben bennrejlik egy részleges igazság. NEWTON<br />
mechanikáját felülmúlja EINSTEINé, de csak úgy, hogy az utóbbi<br />
felsőbbrendű általánosítás, amelyhez az előbbi fontos építőkő. A régi<br />
törvény, elmélet vagy rendszer igaz marad mint a megközelítés első<br />
lépése, mint részleges távlat a tények szövevényében, amelynek<br />
mélyebb bonyolultsága fokozatosan tárul föl. Az új, az eredeti értékelésének<br />
széles skálája van. Igen találó PASCAL szava: «Ne mondják,<br />
hogy én semmi újat sem mondtam: az anyag elrendezése új. Ha<br />
lapdázik az ember, ugyanazt a labdát üti az egyik is, a másik is,<br />
csakhogy az egyik messzibb üti.» Az igaz tételek, mint viszonygondolatok,<br />
magukban igazak, csak a róluk való tudás fejlődése közben<br />
mind többet és gazdagabb szempontból lát meg egy-egy kutató<br />
elme. Ezt CARDANUS a XVI. században így fejezi ki: «Nem valami<br />
újat fedeztem fel, hanem csak meztelenné tettem az igazságot: non<br />
ergo quidquam növiattuli, sed nudavi veritatem» (De propria vita. XIII.
Change language