A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
196<br />
csillagok anyagi-kémiai vizsgálatát lehetővé tette, a csillagászatot<br />
új termékeny irányba terelte.<br />
Új tények fölfedezése a problématudat fejlődésének jelentős<br />
hajtóereje. Azonban sokkalta fontosabb és termékenyebb a tények<br />
viszonyainak, általános érvényű összefüggéseinek szintetikus látása;<br />
elméleti kimunkálása. A puszta új tények nyers, elszigetelt s meddő<br />
adatok maradnak, ha a tudomány nem tud velük mit kezdeni, a<br />
kutatók nem tudják őket logikusan elhelyezni az ismeretek rendszerébe.<br />
Ezeket a holt ténydarabokat az elméleti látás teszi élővé a<br />
tudomány testében. Az ősember is már ismerte azt a tényt, hogyha<br />
fadarabokat sokáig dörzsöl, tűz keletkezik. De az emberi elmének<br />
mekkora utat kellett bejárnia, amíg ugyanezen egyszerű tény alapján<br />
rájutott a termodinamika alaptételeire s az energiamegmaradás<br />
elvére? Már a XVII. században BOYLE észreveszi az elektromosságnak<br />
a delejtűre való hatását. Ez csak holt tény. De még ugyancsak<br />
merő tény az is, amelyet OERSTED 1820-ban vesz észre: az elektromos<br />
áramot vezető drót a közelében lévő mágnestűt helyzetéből kitéríti.<br />
AMPERE problémalátása kellett hozzá, hogy ebből a tényből<br />
kiindulva a galvánáram kölcsönös hatásának törvényeit fölfedezze s<br />
róluk mintaszerű elméletet szerkesszen. Többen megállapították<br />
már a puszta tényt, hogy a szeszes erjedésben valami szerves sejtfélék<br />
vannak jelen, ezt a tényt azonban kémiailag magyarázták:<br />
PASTEUR lángelméje kellett ahhoz, hogy az élőlények szerepét az<br />
erjedésben megpillantsa.<br />
Az elméleti látásnak új probléma-horizontot nyitó szerepe szempontjából<br />
hasonlítsuk össze PRIESTLEYnek és LAVOISIERnek gondolatmunkáját<br />
a kémia fejlődésében. PRIESTLEY nagy buzgósággal és<br />
sikerrel egész sereg új tényt állapít meg a kémiában: a higanyoxid<br />
hevítése útján fölfedezi az oxigént; később fölfedezi a nitrogénoxidot,<br />
a hidroklórgázt, az ammoniákgázt, szénoxidot stb. Azonban<br />
csak a puszta tényekhez tapad: felfedezi ugyan az oxigént, de már<br />
nem ismeri fel, hogy a levegőtől különböző gáz, az elemek egyike,<br />
a levegő és a víz alkotórésze, az égés fenntartója. Szemében a levegő<br />
és a víz továbbra is elemek. Milyen termékeny ellenben a kor másik<br />
kiváló kémikusának, LAVOISIERnak nagy, általános kémiai összefüggéseket<br />
meglátó elméje! Rögtön felismeri PRIESTLEY oxigénjének<br />
elemszerepét, amit quantitativ kisérletekekkel igazol. Ezek ellenére<br />
PRIESTLEY az oxigént továbbra is phlogistonból, földből és salétromsavból<br />
állónak tartja. Az új kémiai tények a maga és kortársai elméjében<br />
szervezetlenül, elszigetelten, összefüggés nélkül kavarognak:
Change language