A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

275
matikai-fizikai problémát megoldjak, s ezek közt olyanokat is, amelyeken
a nagy matematikusok BULER óta hiába törték a fejüket,
pl. a folyadékokban az örvénymozgásoknak és a mozgás diszkontinuitásának
kérdésein, az orgonasípok végein keletkező hanghullámok
problémáján stb. Azonban a büszkeség, amelyeket ezekben az
esetekben a végső eredményen érezhettem volna, jelentékenyen csökkent
azért, mert jól tudtam, hogy ilyen problémák megoldásai mindig
csak kedvező példáknak fokozatosan növekedő egyetemesítései
s szerencsés ötletek sora által sokféle tévedés után sikerültek. Magamat
olyan hegymászóval kellett összehasonlítanom, aki, anélkül, hogy
ismerné az utat, lassan és fáradságosan mászik fölfelé, gyakran vissza
kell fordulnia, mert nem tud továbbmenni, niajd megfontolás, majd
véletlen által új útnyomokat fedez föl, amelyek megint egy darabon
előre juttatják és végül, ha célját már elérte, egyszerre csak szégyenkezve
királyi útra bukkan, amelyen feljuthatott volna, ha elég okos
lett volna arra, hogy a helyes kezdetet megtalálja.» (Vorträge und
Reden. 5 I. 14. 1.)
A tudós gőg visszataszító eseteivel szemben a tudós szerénységnek
egész sor fölemelő példája esik a tudós lelki alkat méltányos
megítélésének mérlegébe. STEPHENSON, a lokomotív feltalálója s az
általános forgalomra szánt első vasút megindítója, többször hangsúlyozza,
hogy «a lokomotív nem egy embernek, hanem a mérnökök
egész seregének találmánya.» TAINE milieu-elméletéről HAVETnek
1864 ápr. 29-én ezt írja: «Eszméim MONTESQUIEU óta a földön hevertek:
én fölvettem őket, ennyi az egész.» KELVIN lord 1901-ben, amikor
búcsút vesz tanszékétói, a tanári ülésen ezeket mondja: «A glasgowi
egyetemnek a jelen napig ötvenöt éven keresztül voltam tanulója és
reménylem, hogy élethossziglan ennek az egyetemnek studense maradhatok.»
Az egyetem, amelynek világhírű büszkesége, ki is nevezi
tiszteletből «kutató tanulónak» (research-student), aki fel van jogosítva
arra, hogy a laboratóriumokban tudományos kutatást végezzen.
15. A problémáiba önfeledten elmerülő kutatónak ideális típusa
csak a tudománynak, értelmi izgalmainak, belső feszültségeinek és
felszabadító örömeinek él. Csak problématudatát elégíthesse ki zavartalanul:
az élet többi java nem érdekli, a stoikus bölccsel adiafihoron-nak
bélyegzi. Ez a tudós szellem boldogító autarkiája. ADAM-
SONt, a skót származású francia természetbúvárt, aki a XVIII. század
közepén először kutatta Szenegál természeti kincseit s a növények
természetes osztályozásáról hatalmas művet írt, a francia forradalom