A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

237
és elméletek következetes végigvezetése vagy új technikai alkotások
szerkesztése bizonyos megoldási módok meglátásán alapul, amery
mint eszköz bizonyos célok megvalósítására szolgál.
SELZ és mások kísérleteinek tanúsága szerint az átlagember egyegy
probléma megoldási próbálkozása közben a szokványos, reproduktiv
jellegű megoldási módhoz fordul, az elme vis inertiae-je alapján
a dolognak könnyebb végét fogja meg. Ennek is megvan a maga jelentősége
az emberi kultúra életében. Az előző nemzedékektől kitalált,
hosszú és fáradságos munkával megalkotott, hajdan új, de most már
megszokott megoldási eszközöket a következő nemzedékek újra meg
újra alkalmazzák, közben azonban a tudományos eszközöket s a
művészi kifejezésformákat többé-kevésbbé módosítják. Ezért a
lángelmék sem tűnnek fel merőben elszigetelt, magukban álló oszlopoknak,
hanem inkább a folytonos fejlődési vonal kiemelkedő pontjainak.
Az ő felfedezéseik is a régi megoldási módok változatain alapulnak:
ezek rendszerint a kiindulópontjaik, csakhogy új feladatok
szolgálatában vagy új anyagon próbálják ki a meglévő alapján módosított
eszméiket. (L. SELZ OTTO: Die Gesetze der pioduktiven und
reproduktiven Geistestätigkeit. 1924. 18. 1.)
Igazi teremtő erejük abban áll, hogy új megoldási módokat
is felfedeznek, amikor a régiek már nem alkalmazhatók, a célokhoz
új eszközöket szerkesztenek. SELZ tanulságos például mutatja be
FRANKLIN villámhárító-fölfedezését (i. m. 23. 1.). Célja volt a vihar
elektromosságát a csúcshatás kihasználásával a felhőkből a földre
vezetni. Összeköttetésre volt tehát szüksége a viharfelhővel. Egyszer
csak eszébe jut a felrepülő sárkány. Ezt dróttal látta el. Hogyan ötlött
elméjébe az eget és a földet összekötő sárkány? Vagy mint emlékkép,
vagy véletlenül meglátott egy fölrepített sárkányt s ezt mindjárt
céljához mért eszköznek gondolta, ha dróttal látja el. Az utóbbi
is a természettudományi gondolkodásban gyakori: valamely szemléletnek
hirtelen bekapcsolása a célgondolatba. Tehát: vagy jelenlegi
problémához régebbi megfigyelés villan föl az elmében mint megoldó
eszköz; vagy pedig egy jelenlegi megfigyelés egy régebben megfogant
eszme megoldásához vezet. A fölfedezésből mint eredményből már
nem állapítható meg, melyik út vezetett hozzá. Erről csak az önmegfigyelés
tanúskodhatik vagy a szemlélet jelenlétének, esetleg hiányának
lehetősége. FRANKLIN önéletrajzában büszkén emlegeti «philadelphiai
sárkány-kísérletét»,továbbá azt, mikép utasította el a Royal
Academy of Science a villámhárító gondolatát s hogyan ismételte
meg DE I,OR Párizsban a kísérletet a király és udvara előtt, de arról