A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

34
helyességét többszörös vizsgálattal módszeresen igazolni kell. S itt lép
a közönséges ismerés és a tudományos megismerés különbsége előtérbe:
amíg az előbbi a maga-dntuicióival, határozatlan s mélyebb
összefüggés nélküli ítéleteivel végleg megelégszik, addig a tudomány
az intuíciókban egyelőre csak ötleteket, sejtéseket, föltevéseket lát,
amelyek igen termékenyek, tárgyilag helyesek is lehetnek, de gondos
kritikájuk, bizonyításuk, elmélyítésük, pontosabbá tételük szükséges.
A gondolkodás eredményei akkor válnak tudománnyá, ha közvetlen
ötletszerű élmény-jellegüket levetkőzve, oly módon vannak
indokolva s mintegy az egyénfölötti (supraindividuális) emberi ész
logikai síkjára vetítve, hogy minden megfelelően képzett elme felfoghatja
s kellő evidenciával utána gondolhatja őket. Végső elemzésben
az intuíció úgyis felfogható, mint bizonyos értelemben leplezett,
roppant gyorsan, észrevétlenül végbemenő, még ki nem formált,,
szavakba nem öltöztetett, tagolatlan s képszerű gondolkodás: gondolkodás
in statu nascendi.
Az intuíciónak, az összefüggések közvetlen látásának gyökerei
ősi ösztönökbe nyúlnak. Az ösztön igazítja elsősorban útba a vadembereket,
az erdőben élő egyszerű embereket, a pásztorokat, hogy
csalhatatlanul meg tudják különböztetni a mérges, gyógyító, ehető
és közömbös növényeket, ahogy egyébként az állatok is eleve kikerülik
a szervezetükre káros növényeket. A helyes felismeréshez hozzátapad
ugyan bizonyos varázshit is, mint pl. az, hogy a szívalakú
levelek a szívbajokat gyógyítják, a nyelvalakúak az étvágyat ingerlik,
de azért ezeket a babonákat figyelmen kívül hagyva, csodálatba
ejthetnek bennünket a primitiv emberek helyes ismeretei. A tudomány
egy időben a népi növényismeretet megvetette. Azonban kitűnt,
hogy sok benne a tudományosan is igazolható tudás. A különféle
régi «teák» újra tiszteletet vívtak ki maguknak. A gyermekek ösztönszerűen
szeretik a murokrépát, az almát, a körtét s ezeket héjjastól,
sokszor éretlenül eszik: a vitaminok tudományos ismeretéből kitűnt,
hogy a gyermekek ösztönből helyesen járnak el, mert szervezetüknek
az említett anyagok hasznosak. Az egyszerű emberek primitiv botanikai
ismeretei ösztönszerűek, irracionálisak, intuitiv természetűek,
mintegy az emberi lélek ősi tulajdonságából, a valóságnak zavartalan
szemléletéből, az ős szemléletből fakadnak, amely a dolgok olyan
finomságait is észreveszi, amelyeken a «művelt» ember szeme elsiklik.
Ez az «ősszemlélet» ma is a tudományos gondolkodásban, még
az exakt természettudományok terén is, jelentékeny szerepet
játszik. Így pl. a benzolgyűrű felfedezésében. KEKULÉ 1865-ban