A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
166<br />
ez az érzés az, amit én mindenkiben keresek; valami balgaság mindig<br />
azt sugallja belém, hogy ennek az érzésnek minden emberben, mint<br />
emberben, meg kell lennie.» (Die fröhliche Wissenschaft. I. 2.)<br />
5. A problémának konkrét fölvetése és megformulázása a kutató<br />
személyes műve. Azonban a problémának történeti helyzete nem tôle<br />
függ: ebbe a tudomány fejlődésének bizonyos pontján a kutató<br />
mintegy beleszületik, a problémának általános háttere a kornak <strong>tudományos</strong><br />
szellemi éghajlata. De már a részletproblémákat a vizsgálódó<br />
maga látja meg s egyénileg, személyesen dolgozza ki. Azonban tőle<br />
független, objektív marad mindenkor a problémák tartalma, mert ez<br />
a reális vagy ideális létű tárgyak szerkezetével eleve adva van, már<br />
nem <strong>lelki</strong>-történeti mozzanat. A problémák helyzete, személyes felfogási<br />
módja és megformulázása a történet folyamán változik, de a<br />
problémák objektív logikai tartalma, az, amire vonatkoznak, változatlan<br />
marad. A problémák felállítása és feldolgozása a tudomány<br />
fejlődése folyamán mindig továbbtolódik és gazdagodik, noha a<br />
probléma-tartalomnak logikai lényege ugyanaz.<br />
6. A tudomány fejlődése a problémák helyes fölismerésének és<br />
fölvetésének fonalán halad. Ezért a <strong>tudományos</strong> <strong>gondolkodás</strong> természetének<br />
sokágú vizsgálatában a problématudat pszichológiai elemzése<br />
különös jelentőségű. Ez az elemzés jellemző módon különösen<br />
olyan korszakban indul meg, amikor a megismerés céljai és útjai<br />
irányfordulóban vannak. Ilyen korszak a görögök világában a Kr. e.<br />
V. század felvilágosodási ideje, amikor a szofisták szkeptikus irányzata<br />
megingatja a megismerés lehetőségébe vetett hitet. Ennek a<br />
lelkekben való helyreállítását SOKRATES és PLATON tűzik ki feladatukul.<br />
Ezért tüzetesen gondolóra veszik a magáról nem tudatos tudatlanságot<br />
és a magáról tudatos tudatlanságot, amely azonban pozitív<br />
módon tudni akar. SOKRATES nem kész tudást óhajt adni, hanem kérdez,<br />
problémákat vet föl. Ezeket a vele beszélgetővel együttes szellemi<br />
munkával oldozgatja, a mások tudásvágyát ébresztgeti, a szellemi<br />
öntevékenységben rejlő erőt tervszerűen kiaknázza. Ez az<br />
eljárás feltételezi, hogy SOKRATES tisztában van a problématudatnak<br />
jelentőségével. PLATON már teljes világosságban látja a problématudatnak<br />
módszeres szerepét is. Amint van tudattalan nemtudás,<br />
éppúgy van tudattalan tudás is: a problémák fokozatosan a latens<br />
tudásra «emlékeztetnek» (άλάκ,λεζ ηο), a bennünk rejtekező ismeretet<br />
mozgósítják. A MENÓN dialógus fényesen szemlélteti a probléma-
Change language