A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata

255
jelentőségű, mint maga az értelem.» (An Autobiography. I. 1904.
VII. 1.)
A kutatásnak és teremtő gondolkodásnak legfőbb hajtóereje a
probléma szeretete, más szóval az igazság szenvedélyesen odaadó
tárgyszerelme. Minden egyéb érzelem, amely a problématudatot
kiséri, ennek tövéről hajt ki. «A nagy problémák – mondja NIETZSCHE
– nagy szeretetet követelnek és erre csak erős, biztos szellemek képesek,
akik szilárdan támaszkodnak önmagukra. A legnagyobb különbség,
vajjon egy gondolkodó a maga problémái mellett személyesen foglal-e
állást, úgyhogy bennük a maga sorsát, boldogtalanságát vagy
nagyobb boldogságát érzi, avagy pedig csak személytelenül: azaz a
problémáknak csak a hidegen kíváncsi gondolkodás szerveivel való
tapogatásához és megfogásához ért. Az utóbbi esetben semmi sem
jön ki a dologból, mert a nagy problémáknak békák és puhányok
nem tudnak birtokába jutni.» (Die fröhliche Wissenschaft. 345.)
A kutatónak is van homéroszi múzsája vagy sokratesi daimonionja,
az ő lelkében is lobog a heves szenvedély, az alkotás vágya
és gyönyöre, az ő szellemében is ott sistereg a hirtelen meglepő
inspiráció. A tudományos kutatás problématudata hol kínos gyötrődésnek,
hol alig felülmúlható gyönyörnek forrása. «Aki égető probléma
előtt nem izzik a lelkesedéstől; aki nem érzi ilyenkor erejének szárnyalását;
aki a varvavárt fiat lux ünnepélyes pillanatának közeledtére
nem. érzi lelkében a gyönyör meghatódottságát, az hagyja ott a
tudományos kutatást, mert a természet nem pazarolja kedvezéseit
a hidegvérűekre. A hidegség legtöbbször a tehetetlenség csalhatatlan
jele.» (Ramon y Cajal.)
5. A probléma szorosan összefügg az érdeklődéssel: az érdek
pedig nem egyéb, mint valamely irányú hiányérzés. A gondolkodás
összeforr ezzel a hiányérzéssel, sőt ez táplálja, mintegy a probléma
irányát jelzi, arra a hézagra utal, amelynek betöltése éppen a gondolkodás
feladata. Ez az érdek, amely állandó figyelmi készséggel jár
együtt, irány érzelemnek is nevezhető. A képzettartalmak folyton változhatnak,
azonban a tudatnak a problémára összpontosuló figyelmi
ráhangoltsága, az irányérzelem állandó marad: az irányérzelemnek
jelentékeny szerepe van a lelki háttérben hullámzó tartalmak önkénytelen
kiválasztásában és összetartásában. Ha valakinek elméje egy
problémára rászegződik, mmt pl. MAYER RÓBERTé az energiamegmaradás
kérdésére, az irányérzelem hol világosabban, hol elrejtetten
évekig élhet lelkében, nrnt a gondolkodásnak állandó rugója. Ilyen-